Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - IV. és befejező közlemény 460

VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. 465 háborút, derék hadseregnek, szervezett ellenállásnak, insurrectiónak nyomára sem akadhatunk az országban. Az 1544 évi hadjárat vezetését Szülejmán császár a budai vezérbasára és a szandzsák bégekre bizta. Okos ember volt és ismerte a viszonyokat. Tudta, hogy a győzelmes sereg az ő távollétében kisebb és lanyhább ellentállásra fog találni s a magyarok ilyenkor az örökös tartományok segítségére sem számíthatnak. Úgyis történt. — Mohamed budai basa, Kászim mohácsi bég és a többiek május elején megkezdték a hódoltatást, melynek folyamán Visegrádot 10 napig tartó vívás után, nagy vérontással, Nógrádot, Hatvant, Simontornyát és a többi kisebb helyeket pedig könnyű szerrel elfoglalták. Ezekből az őrség be sem várva a török érkezését, szégyenszemre megszökött, vagy az ostrom kezdetén gyáván megadta magát. Simontornya alól ágyúkkal, sok néppel Döbrögöz ellen indult, honnan Verbőczy fia két esztendő óta magy sok kárt tött a császár szolgáinak«. Tudta ezt jól a szultán és a vezérbasának már csak azért is különös gondja volt Döbrögözre, hogy Szulejmánnak kedvébe járjon, a ki sohasem bocsátotta meg a »kanczellárius fia« hűtlenségét. No meg ott volt a seregben régi barátja, Kászon bég is, a ki bizonyára égett a vágytól, hogy leszámoljon vele. Verbőczy Imre tehát gondolhatta, mi sors vár reá, ha az ellenség kezébe kerül. Annak okáért családját biztonságba helyezte és hozzá méltó elszánt bátorsággal készült a harczra. A részleteket nem ismerjük, de a törökök később panaszkodtak, hogy az ostrom alatt nagy kárt vallottak. Ebből következik, hogy Verbőczy egy darabig vitézül visszaverte a támadást és mikor a túlerő végre is győzött, az utolsó perczben vagy kirohanással,, vagy más módon, talán rejtekúton, menekült a várból.1 1 Döbrögöz ostromáról sem a török, sem a keresztény források nem emlékeznek meg. Istvánffy csak annyit mond, hogy Mohamed budai basa 1544-ben az üresen hagyott Ozorát, Simontornyát és Döbrögözt elfoglalta. (Lib. XVI.) De ez nem igaz, mert bizonyos jól értesült török basa 1548-ban a Héttoronyban raboskodó Majláth István feleségének, Verbőczy Imre ellen való birtokpörében pártját fogván, a következő érdekes nyilatkozatot tette : »Verbőczy Budán császárnak megígérte vala az ó várát Debrekezt r aztán hogy meghala, az fia menyjárást német királhoz álla mend várastul és onnan nagy sok kárt tett az császár szolgáinak, kit mind tud az császár, és soha nem adá meg az várat császárnak az atyja igéreti szerint, hanem császárnak budai bassát kellett nagy haddal, ágyúival rejá küldenie és nagy sok ember kárral vitette meg«. (Magyar leveles tár I. k. 51.) Arra nem is gondolhatunk, hogy az ostrom alatt egyezség mellett adta volna fel a várat a basának. Egyrészt azért, mert Verbőczy fiát más embernek ismerjük, de legfóképen abból az okból, mert a legszentebb esküvel vagy átokkal megpecsételt hitlevél sem menthette volna meg a jó vitézt a török boszújától. Legjobb esetben is a világvédó padisahhoz küldték volna. Ebből az következik, hogy mikor az ellenség már hatalmába kerítette a várat, Verbőczy