Századok – 1910

Történeti irodalom - Ivić; Aleksa: Ansiedlungen der Bulgaren in Ungarn. Ism. Holub József 413

414 TÖRTÉNETI IRODALOM-gesen ügyüket, a mikor Alvinczen telepítették le őket, melynek egy részéből kiköltöztették az oláhokat. A békét, nyugalmat szerették ezek a bolgárok, megkívánta ezt fő foglalkozásuk, a kereskedés is, azért a Rákóczi-szabadságharcz kitörésekor egy részük visszament Oláhországba ; alig csendesedett el azonban a fegyverzaj, megjelentek újból kérelmükkel, hogy visszajöhessenek. Megkapván az engedelmet, útra kelnek s 1712 elején érkeznek meg Erdélybe, hol most Alvincz helyett Déván kapnak helyet. De Bécs figyelmét ekkor már nem a magyarországi, hanem azok az oláhországi bolgárok kötötték le, a kik a pozarevaci béke után az Olttól nyugatra eső, hozzánk csatolt öt kerületben laktak, mert mint az állami jövedelmek bérlői nagy hasznot hajtottak ; ezért azután a mi bolffáraink hiába sürgették privilégiumaik kiadását, nem sikerült azt kieszközölniök Bécsben, s az oláhországiak is csak 1727 október 1-én kapták meg hosszas huzavona után. A bolgároknak az 1737-iki szerencsétlen török háborúban való részvételéről s az oláhországi bolgároknak a Bánságba való telepedéséről csak vázlatosan emlékezik meg Ivic, s Mileticnek e részben kimerítő dolgozataira utal, melyek után — mint írja — kevés újat lehet mondani. 1738 októberében jöttek katholikus paulikánusok Orsován át hozzánk, s a következő év elején Obessenyőn telepedtek le ; ugyanezen évben vezetett Stanislavic Miklós, nikápolyi püspök, is 200 bolgár családot Magyarországba, a kiket 1741-ben követett még egy települő bolgár csapat. A telepítés rendezésére kiküldött bizottság munkálatai alapján 1741 aug. 1-én állította ki privilégiumaikat Mária Terézia és Vingát, Bodrogot és Zádorlakot jelölte ki számukra letelepedési helyül. A XVIII. század folyamán még kétszer találkozunk bolgár telepesekkel : 1777-ben, a mikor 102-en jöttek Nikápolyból és Svistovoból Öbessenyőre, másodszor pedig az 1788-iki háborúban, a mikor Demeric Száva kapitány 200 főnyi, legnagyobbrészt bolgárokból álló önkéntes csapatot szervezett ; de hogy ezek hol találtak állandó lakóhelyet a háború után, nem tudjuk. E vázlatos ismertetéssel nem meríthettük ki, természetesen, Ivic tanulmányát, nem is ez volt a czélunk, hanem csak az, hogy felhívjuk rá és Miletic dolgozataira a figyelmet. Az elismerés szova mellett azonban nem hallgathatjuk el azon megjegyzésünket, hogy nagyon beleélte magát szerző az akkori bécsi szellembe, mert csakis »österreich«-ról, »österreichische Regierung«-ról, »Kaiser Karl«-ról, »kaiserlicher Befehl«-ről tud, a mi eléggé bántó ; hasonlókép az is, hogy a magyar helyneveket abban a gyakran eltorzított formában vagy német alakban hagyta meg, a mint azokat forrásaiban olvasta. DR. HOLUB JÓZSEF.