Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - III. közl. 38

•VERBŐCZY ISTVÁN ÉS FIA. 399. Verbőczy Imre szerencsésen megmenekült az utolsó ítélethez hasonló veszedelemből. De megszabadulásának idejét és körülményeit bizonynyal nem tudjuk, mert Szerémi György emlékiratának erre s általában Fejérvár ostromára vonatkozó elbeszélése igen zavaros. A dolog úgy történt volna, hogy mikor a védők a török első rohamát vitézül visszaverték s a támadókból valami 3000 embert megöltek, a szultán felettébb megbusult rajta és vissza akart vonulni a Duna mellé. Ezt a mozdulatot a huszárok futásnak vélték és nagy harczi kedvükben a külvárosból kirohanva, Kápolnay Ferencz és Verbőczy Imre vezérlete alatt vakmerőképen megtámadták a hátrálókat. De a sereg két óriási szárnya erre hirtelen összecsapódott s mint egy sárkányszörnyeteg azon mód elnyelte őket. A nagy öldöklésben a huszárok Kápolnay val együtt csaknem mindnyájan elvesztek, de Verbőczy fia csodálatosképen megmenekült.1 Tudjuk azonban, hogy Kápolnay, a ki huszárjaival állítólag már a megszállás előtt, de később bizonyosan kiszorúlt a várból, nem vett részt Székesfejérvár védelmében, tehát a nevezetes roham alkalmával nem is harczolhatott együtt Verbőczy fiával. Halála pedig a vár elfoglalása után valahol a Balaton körűi történt. A tatárok és Malkocs bég emberei vágták le nagy erős viadalban az átkozott Kápónai Firentszét (id. h.), a kit a török igen jól ismert.2 Az is bizonyos, hogy a szultán a megszállás óta nem mozdúlt Fej érvár alól és sem a keresztény, sem a török íróknak, a kik a történt dolgokat napról-napra pontosan följegyezték, nincs tudomásuk erről az epizódról, melyet az utóbbiak elég érdemesnek tarthattak volna arra, hogy a hit harczosainak nagyobb dicsőségére krónikába vegyék. Verbőczy Imre megszabadulása tehát másképen történt és semmi esetre sem volt olyan fontos dolog,' hogy a török írók különösen megemlékezzenek róla. Lehetséges, hogy mikor az ellenség a külvárost elfoglalván, a lakosságot és a katonákat a víznek szorította és megkezdődött kapott«. (Id. h. 359—360. 1.) De Szinán csaus, a kinek hitelét különben nagyra tartjuk, most az egyszer tévedett a dologban vagyis inkább a személyben, mert Yarkoes György csaknem az összes keresztény források tudósítása szerint, vitézül harczolva elesett és hősi halálát latin versekben is magasztalták. A csaus tehát összetévesztette a neveket s más bég volt az, a kit a szultán megkaftányozott. De az a »harczban előbb elesett bég«, a kinek szép feleségét, mikor Fejérvárról útnak indúlt, összes értékes javaitól megfosztották, alkalmasint Yarkoes volt. (U. o. 361.) Dselálzáde Musztafa Varkocsról egyáltalában nem beszél és csak azt jegyzi meg, hogy Fejérvár kulcsait a vár bánja, porkolábja és a többiek hozták a szultánhoz (u. o. 253. 1.). 1 Szerémi id. h. 389—390. 1. 2 Török történetírók II. k. 361—362. 1. Istvánffy id. m. XV. lib. Budai : Polgári Lexicon, II. к. 262. 1.