Századok – 1910

Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Mann Dudley Ambrus küldetése 353

370 I'IVÁN'Y JENŐ. A tény az, hogy Mann-nak, még Párizsban, valóban az volt a terve, hogy bemegy Magyarországba ; föltett szándéka volt továbbá — és ebben mindvégig kitartott — hogy magyarokkal addig nem érintkezik, a míg a magyar külügyminiszterrel nem beszélt. Bécsbe érkezése után azonban arra határozta magát, hogy nem megv Magyarországba, minthogy a magyar kormány időközben »vándorló kormánynyá« lett ; ezért bölcsebbnek tartotta Bécsben foglalni el figyelő és várakozó állást, hogy alkalmas időben kész legyen a cselekvésre. Tényleg, csak október 24-ikén, Párizsban, találkozott az első magyar emberrel, Teleki Lászlóval, s így egyelőre megoldatlan rejtély marad, hogy Berlinben és Bécsben kiktől szerezhetett a magyar fölfogáshoz annyira hasonló és alapjában véve helyes informatiót. Mann optimista volt úgyszólván az utolsó perczig, a mit némileg megmagyaráz az, hogy ő nyugaton hamar tudta meg a Komárom melletti, augusztus 3-iki fényes győzelmet, a mely Bécset rémületbe ejtette, és későn a délkeleti vereségeket ; míg a délkeleten tartózkodó magyar kormány és hadsereg éppen megfordított helyzetben volt. Első jelentését azon reménynyel zárta, hogy láthatni fogja, a mint >>a gyermek Herkules megfojtja a hatalmas kígyót« és egész Világosig mindig azt hitte, hogy a magyaroknak nyert ügyük van, ha ki bírják húzni a télig. De még Világos után is remélte, hogy a magyar tiszteket szabadon fogják bocsátani, és hogy a czár Leuchtenberg herczeg részére fogja követelni a magyar trónt. A mikor azután minden reménye hiúnak bizonyult, erőteljes hangon tör ki belőle a csalódottság és elkeseredés. »Magyarországot aljas eszközökkel hódították meg, nem pedig a vitézség és ügyesség ama hőstetteivel, a melyek a hódítóra jogos dicsőséget sugároznak. De hamis dicsőség nem mindig ephemer vagy értéktelen.« Éles gúnynyal nyilatkozik azután az eriváni »hősről« és az orosz hadseregről. Kímélet nélkül szól Napoleon Lajosról és a hiszékeny Lord Palmerstonról. Nagy-Britanniáról azt mondja, hogy »vagy félreértette a rája, mint Európa legszabadabbelvű és legfölvilágosodottabb hatalmára háruló kötelességek természetét, vagy nem ismerte föl a küzdelem magvát képező elveket