Századok – 1910

Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Mann Dudley Ambrus küldetése 353

MANN DUDLEY AMBRUS KÜLDETÉSE. 365 intézett az amerikai kormányhoz, tiltakozva Marin Dudley Ambrus (15 hónap előtti) küldetése ellen, a melyet Ausztria belügyeibe való beavatkozásnak minősített. Ez nem volt az első ostobaság, a melyet Hülsemann hosszas washingtoni tartózkodása alatt elkövetett. Előbb is, utóbb is, nem egy leczkét kapott különböző amerikai belügyminiszterektől ; de oly csúnyán, mint ez alkalommal, sohasem kapott ki. Ugyanis Taylor tábornok időközben meghalt, s helyét az elnöki székben Fillmore Millard foglalta el, a kinek sikerűit külügyminiszteréül Webster Dánielt nyerni meg. Webstert igen fölháborította Hülsemann jegyzékének kihívó, sőt fenyegető hangja, a mely azt látszott mondani : íme, mégis csak a mi elveink győztek, nem a tieitek ; elvárjuk, hogy ezentúl tisztességesebben viselitek magatokat. Válaszában, a mely Amerikában The Hülsemann Letter néven ismeretes, megismétli az 1824-iki beszédében kifejtett elveket, maró gúnyját most már egyenesen Ausztria ellen irányítva és nemesen védelmébe véve Kossuthot és a magyarokat. A fenyegetésekre pedig avval felel, hogy, ha a császári kormány Mann-nal tényleg úgy mert volna bánni, mint kémmel, »az amerikai nép megkövetelte volna kormányától, hogy Ausztrián a köztársaság úgy szárazföldi, mint tengeri egész hatalmával a sértést megtorolja.« 1 Tudtuk továbbá, hogy Kossuth 1852-ben találkozott Mannnal Amerikában és erről következőképen emlékezett meg : »Én Dudley Mann úrtól magától tudom, hogy neki határozottan szándokában volt Magyarországra jönni, s a magyar kormánynyal közvetlen érintkezésbe lépni, s ez csak azért nem történt, mert e szándokának végrehajtásában a bécsi hatalom erőszakosan megakadályozta. Nagy, kimondhatatlan nagy csapás volt ez Magyarországra nézve ! Én lelkemben meg vagyok győződve, hogy az Egyesült-Államok képviselőjének Debreczenben megjelenése oly fel villany ozólag hatott volna a nemzet közszellemére, hogy szabadságharczunk kimenetele bizonyosan nem olyan volt volna, mint a minő volt.« 2 1 E levélváltás megjelent mint Senate Document No. 9, 31st Congress, 2d Session. Magyarul, csaknem teljes fordításban, Kossuth : Irataim,, III, 323—336. A Hiilsemann-levél történetét lásd id. czikkem Il-ik fejezetében. 2 Kossuth: Irataim, III.. 333.