Századok – 1910

Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Mann Dudley Ambrus küldetése 353

MANN DUDLEY AMBRUS KÜLDETÉSE. 355 küzdő görögöknek, a kik új erőt fognak meríteni a ház előtt fekvő javaslat elfogadásából, hanem elsősorban önmaguknak. Helyesli tehát egy külön ügynök kiküldését, a ki természetesen nem lehetne accreditált diplomatiai képviselő, hanem munkája egyelőre csak tudakozódó és informatív jellegű lehetne. A mikor ily fontos események történnek, Amerikának joga van a helyszínén szerezni be hiteles informatiót ; evvel a semlegesség szabályait nem szegi meg. i Nevezetes e beszéd, mert egy lángeszű államférfiú és a képviselőház helyeslését jelentette oly praecedens megteremtésére, a melynek alapján Taylor Zachariás elnök 1849-ben a függetlenségéért küzdő Magyarországba küldött megbízottat. Nevezetes végül e beszéd, mert — nézetem szerint — ez szabott irányt azon érvelésnek, a melyet Kossuth Lajos amerikai beszédeiben alkalmazott. Kétségtelen, hogy egy vállalkozásba, a mely oly nagy következményekkel járhatott volna, mint az amerikai körút, Kossuth nem fogott készületlenül. Bizonyára élt is amerikai bámulói némelyikének tanácsával, mert amerikai beszédei a viszonyok oly ismeretét árulják el, a melyet pusztán könyvekből és hírlapokból megszerezni nem lehetett. Hogy kik voltak amerikai tanácsadói, erre nézve még nem kerültek adatok nyilvánosságra ; de valószínű, hogy már 1851 novemberében, a mikor Britanniában tartózkodott, találkozott velük. Webster beszédének nagy és tartós hatása éppen abban rejlett, hogy minden értelmes amerikai a saját szívében rejlő, de eladdig méltó formában kifejezésre még nem jutott érzelmeire ismert benne. Kossuth tehát igen helyesen cselekedett, a mikor ezen beszédet fogadta el, vagy választotta ki, irányadóúl (mert, hogy Kossuth és Webster érvelésének teljes azonossága tisztán két lángésznek véletlen találkozása lett legyen, csaknem elképzelhetetlen), annál is inkább, mert amerikai utazása idejében (1851—52) Webster volt a külügyminiszter, a ki ezen minőségében, egy évvel előbb, az osztrák kormány washingtoni ügyvivőjéhez intézett hosszú jegyzékében i az 1824-iki beszédében kifejtett elveket — most már élesebb hangon — megismételte. 1 Ez volt a híres Hülsemann-levél, a melyről később még szó lesz. 25*