Századok – 1910

Történeti irodalom - Gerencsér István: Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez. Ism. Gálos Rezső 331

történeti irodalom. 331 Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez. Irta Gerencsér István. Budapest, Wodianer, 1909. 8-r., 218 1. Sok sürgetés eredményeként végre az irodalomtörténet kutatóinak figyelme Takáts Sándor, Ferenczi Zoltán és Bernáth Lajos jeles munkái óta mind gyakrabban irányúi az iskolai drámákra, hajdani művelődésünk egyik nem jelentéktelen tényezőjére, egyikére azoknak a kapcsoknak, melyek régebbi kultúránkat a nyugatéhoz kötötték. Ujabban különösen Dézsi Lajos utalt több ízben (Az irodalomtörténeti kutatás feladatairól cz. dolgozatában és egyetemi előadásaiban) e műfaj fontosságára és sürgette iskolai drámák kiadását. Az anyaggyűjtés munkájához éppen az ő buzdítására becses adatokkal járult Gerencsér István most megjelent kötete, a mely a protestáns és a katholikus iskoladrámák eddigi gyűjteményét egyként bővíti. Két magyar nyelvű verses protestáns iskolai drámát teljesen közöl, két jezsuita-drámának pedig a programmját mutatja be, bőséges bevezetéssel. (3—50. 1.) Ez utóbbiban kikutatja, hogy a két protestáns-dráma szerzője az a Nagy György lehetett, a ki 1772-ben mint »subscribo legibus scholae« jegyzi be nevét a marosvásárhelyi réf. collegium legrégibb anyakönyvének 578. lapjára. Drámái 1780-ból, illetve 1781-ből származnak s az iskoladrámák legsikerültebbjei közé tartoznak. Főként népies nyelvük és szereplőik teszik azzá. Éppen ezért jómagunk a bevezető, irodalomtörténeti részben szívesebben vettük volna a drámák tartalmi ismertetése helyett a szereplő személyek jellemzését s összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányokat arra nézve, hogy e szereplők honnan kerültek a magyar iskoladrámába, hogyan változtak meg, alakultak typusokká, s végűi arra nézve (a mit Gerencsér csak részben mond meg), hogy melyek a jelen iskoladrámák forrásai ? Alig kétséges, hogy a történelem és a biblia, a nép és a hagyomány, Plautus, Terentius és követőik, főként pedig külföldi szerzetes vagy protestáns írók munkái is találkoznak a magyar iskoladrámában, typusokká kiforrott személyekkel, a minők pl. Nagy György két darabjában is Momus és Hanzsfurst (Hanswurst).1 Mindenesetre széles látókörű kutatónak kell lennie, a ki ezeket kellő, helyes világításban tudja bemutatni. Gerencsér dolgozatának hiánya, hogy a szerzőnek még nincs meg ez a széles látóköre ; de érdeme, hogy legalább e daraboknak a népiességét felismerte s rámutatott arra, a mit 1 Ujabb adalék a magyar Paprika Jancsi életrajzához. (M. Nyr. 1904. VII.) 23*