Századok – 1910

Történeti irodalom - Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. Ism. Mangold Lajos 320

történeti irodalom. 323 vádaktól marczangolt döblingi remetével. Török János hirlapírótársa útján ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, a kinek küszöbét álnév alatt, de kegyeletes érzéssel lépte át, kinek azután százával vitte a censura által elkobzott könyveket és kinek bizalmát nagy mértékben nyerte meg. A Széchenyivel való érintkezésnek volt is hatása ; megírja a Braunschweigban névtelenül kiadott »Die Lebensfrage Österreichs, oder ist noch eine Vermittlung zwischen Österreich und Ungarn möglich ?« cz. hazafias érzelmű röpiratot, melyben a magyar alkotmány visszaállítását sürgette. Hogy azonban a gyanút magáról elhárítsa, mint censor az Ausztriába került példányokat elkobozta. Mind a mellett nem kerülte ki dr. Görgen és a titkos rendőrség gyanúját. Hasztalan regisztrálta előttünk érthetetlen, alkalmasint óvatosságtól sugalt ridegséggel a döblingi katastrophát naplójába (»A nagy emberben egyúttal legérdekesebb társasköröm veszett el« 90. 1.), mégis azzal vádolták, hogy Széchenyinek kémül szolgált. Elfogták és házmotozást tartottak nála. A fogságból ugyan Falk Miksa közbenjárására még aznap kiszabadult (a mi azonban Kecskeméthy előtt titok maradt) és utóbb hivatalába is visszahelyezték, de a mérvadó körök bizalmát eljátszotta. Midőn évek multán {1864-ben) Kecskeméthvt udvari titkári ranggal a pesti sajtóiroda vezetőjévé akarták kinevezni, a császár vonakodott az actát aláírni, azt mondván, hogy »Kecskeméthy vagy a rendőrséget vagy Széchenyit csalta meg«. E vád ellen Kecskeméthy naplójában ugyan (182. és 200. 1.) védekezik, de az annyira óhajtott állást mindvégig nem nyerte el. Kár, hogy a Napló az 1859. évi olasz háborúról és a nyomában járó politikai földrengésről (Bach, Bruck, Eynatten bukása stb.) szűkszavúan szól. Megszületett az októberi diploma és az ó-konzervativek belépnek a Reichsratba. Kecskeméthy megismerkedik Szögyény-Marichcsal, gróf Széchen Antallal és elvtársaikkal, de rendszerváltozás reményében nem vállal szerkesztői állást, hanem Schmerling példájára — vár. Helyesen tette. Nemsokára kihirdetik a februáriusi pátenst, a magyar országgyűlést pedig, mert vonakodik a Reichsratba képviselőket küldeni, feloszlatják. »Az egyik epizód be van fejezve«, írja 1861. nov. 20. naplójába. Most jött a másik : »Ma katonai dictatura hálózata képezi Magyarország közigazgatási szervét«. (107. 1.). Gróf Pálffy Móricz és az új kanczellár, Forgách, viszik »hangulatkeltő«-nek Pestre, hol »rettegett rendeleteket« és a hivatalos »Sürgöny«-t kellett szerkesztenie, melyekben az ilyenkor szokásos jelszavakat variálta a rend helyreállításának és a forradalmi szellem kiirtásának szükségességéről. »Magasabb állásra, nagyobb színpadra léptem«