Századok – 1910

Történeti irodalom - Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. Ism. Mangold Lajos 320

történeti irodalom. 321 is egyike volt azon könnyűvérű, vidám ifjaknak, a kik élni,, még pedig lehetőleg úriasan élni szerettek volna és gunyoros, frivol gondolkodásmódjukat ügyesen tudták modern, kozmopolita jelszavakkal elpalástolni. És még egy szempontból érdekesek e feljegyzések : szerzőjük őszinte és cynikus őszinteséggel enged bepillantani rideg kedélyvilágának redőibe. Állandóan zsémbel sorsával és lelke majd a kétségbeesés és elkeseredés, majd a cynikus gőg és elbizakodás rabja. Nem titkolja, hogy vezető nagy eszme nem lelkesíti, hogy szerencsés csillagzatban nem hisz (csak egyetlen-egyszer — a börtönben — kezd ösztönszerűleg imádkozni), hogy lelki nyugalmát ritkán leli és hogy olykor lelkiismereti furdalás is bántja. (»Mi is hát politikai jellemem ?« »Tán magam sem tudom.« 2. 1.). De az önkínzás perczei csakhamar elmultak és cynismusa újra hajtogatja, hogy »az ember gyenge, a gyomor erős« (3. 1.) és bevallja, hogy, miután nálunk amúgyis kinevetik a jellemet és »önérdek, pénz, előny, hivatalvadászat minden«, az ő büszke »szive sem hullámzik már másért, mint pénzért«. Ezen vallomások alapján könnyű megállapítani végső czélját : »positió«, »aranybányácska«. »Csak 10.000 forintot gazdálkodni meg és azután falura menni — gazdálkodni !« Ez a függetlenség utáni vágy és kielégítetlen becsvágya holtáig kisérték, jobban mondva : üldözték. Á független positiót biztosító tőke megszerzése kényszerítette a nagytehetségű embert lealázó kilincselésre és zsold hajszolására, még pedig — zsebredugott ököllel ! — oly bureaukrata versenytársak oldalán, a kik jóllehet nálánál -jóval ostobábbak voltak, mégis elhalászták előle a zsírosabb falatokat, mert — olcsóbban dolgoztak. Ideje áttérni a Napló-ra. Az első feljegyzés 1851 április 24-én kelt, azon a napon, a melyen Kecskeméthy Bach hívására Bécsbe tette lábát. Az utolsó feljegyzést pedig a halála előtti napon végezte, 1877 április 18-án. 1860 okt. 20-ikától 1861 szept. 6-ig ugyan űr tátong a Naplóban, ezt azonban Rózsa Miklós Kecskeméthynek külön megjelent »Vázlatok egy év történetéből« cz. művéből ügyesen áthidalta. (V. ö. 106.1.). Á Napló kéziratát Kecskeméthy legodaadóbb barátja, Funták Sándor ügyvéd, őrizte meg és adta át a Nemzeti Muzeumnak, mely mostan őrzi. Mihelyt Kecskeméthy Pest megdöbbentő csendjéből üres zsebbel, de tarsolyában a marsallbottal Bécsbe ért, Bach sajtófőnökéhez, Levinszky udvari tanácsoshoz fordult, ki eléggé udvariasan fogadta, a sajtóosztályban tényleg foglalkoztatta, de Kecskeméthy óhajától : egy magyar lap kiadásától éppen úgy fázott, mint maga a hatalmas »államminiszter«, Bach. Kecskeméthynek fiatal, minden erős benyomás iránt fogékony lelke nagy embert látott Bachban ; rendszerét pedig, melylyel a