Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

bethlen istván támadása 1636-ban. 313 és a moldvai vajda is hasonló parancsot kapott s ezért szükséges, hogy a kozákok is készülődjenek, hogy úgy a tatárok, mint a vajda, a hetman »hadától való félelméből ki ne merészeljenek menni hazájokból, hanem inkább vigyázzanak magokra«. Adjon a hetman ezer lovast, köztük háromszáz huszárt és hétszáz kozákot, azonfelül kétszáz dragonyost ; ejtse módját annak is, hogy ezeken kívül még ezer főnyi kozákot fogadhasson. Tudatja vele, hogy a király »minden kegyelmességgel ajánlja magát s azt izente, hogy ő kglmének (a hetmannak) parancsolt felőle, hogy ezer lovast szakaszszon s kétszáz dragont fizetésünkre maga hadai közül«. A királyi utasításnak minél előbb tegyen eleget, siessen segítségére, mert periculum in mora.1 Hasonló tartalmú követi utasítással látta el Bogádi Andrást is, kit szeptember 16-án a még mindig Regensburgban tartózkodó II. Ferdinándhoz küldött. Kéri a császárt, hogy előbbi Ígéretének megfelelően segítse meg Erdélyt, reá bízván a segítség módját. »Ha német és magyar hadakat küldhetne segítségünkre, ez lenne hasznosb« s Bogádi ezt sürgesse ; addig is, míg ez a segítség megérkeznék, parancsolja meg a felsőmagyarországi kapitányoknak a táborba szállást, kik »viselnék úgy magokat.. . mintha mi segítségünkre vigyáznának s ugyan segíteni is akarnának«. Akármiképpen képzeli azonban ő felsége a segítséget, azzal ne késlekedjék.2 Bogádi feladatához tartozott az instructiónak Pázmánynyal való közlése s közbenjárásának biztosítása. Pázmány azonnal válaszolt Rákóczynak : innen ő felsége felől ne tartson semmitől ; a király gondoskodni fog ugyan a határok védelméről, de az nem Rákóczy ellen irányul. Ha van annyi ereje, hogy a törökkel a siker reményében megmérkőzzék (hiszen azt írta, hogy a budai vezérnek legfeljebb tizenötezer főnyi serege lehet), szálljon vele szembe, de egyúttal nyíltan írja meg a portára, hogy nincs szándékában az elszakadás. Ha ellenállása sikertelen volna, vonuljon vissza váraiba, védje magát s a körülmények alakulásai módot és alkalmat fognak neki nyújtani a kibontakozásra. Pázmány is meg van arról győződve, hogy ha csak az erdélyiek cserben nem hagyják, a török nem árthat neki s Rákóczy a siker reményében veheti fel a küzdelmet.3 A közhangulat megnyugtatása s az általános nyugtalanság lecsillapítására csakugyan létkérdés volt Rákóczyra nézve. Addig, míg a fejedelem és az öreg úr, valamint a porta között tollharcz folyt, a békés meg-1 1636 szept. 15-iki instructiója, valószínűleg Szentpáli írásával a gr. Bethlenek keresdi levéltárában. a 1636 szept. 16-iki utasítása. Erd. Orsz. Emi. IX. 550—53.11. Ugyanott olvashatók Bogádi előterjesztései is. IX. 555—56. 11. 3 Szilágyi: Rákóczy és Pázmány. (Rajzok és tanulm. I. 184. 1.) SZÁZADOK. 1910. III. FÜZET. 22