Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

bethlen istván támadása 1636-ban. 303 tói függött. Innen van az, hogy Bethlen István elszakadásának hírére az erdélyi rendek elsősorban a budai vezérnél kísérelték meg Bethlen törekvéseinek ellensúlyozását, sőt mint láttuk, a májusi országgyűlés szükségét érezte annak is, hogy Tholdalaghyék főkövetségének elindításával egyidejűleg újabb tárgyalásokat kezdjen a vezérrel, a fenyegető beavatkozás elhárítása végett. Ezt a követséget Rákóczy Kőrösy Istvánra bízta, utasításúl adva neki, hogy a vezért a fejedelem hadfogadása és az általános fegyverkezés tekintetében nyugtassa meg. »Ha kérdenék, — úgymond — miért fogadunk hadakat, azt felelheti : mi mind a kajmekam esküvésének s mind az ő nga biztatásának örömest hinnénk, dc másfelől az hadak igen gyülekeznek, mind török, tatár, oláh készületben vannak, Bethlen István is oly híreket folytat, hogy azok az hadak ő melléje rendeltetett hadak.« 1 A fejedelemnek tehát kötelessége a maga s fejedelemsége oltalmára gondot viselni s ha Bethlen a vezér és a porta biztatása ellenére is haddal támadna Erdélyre, »Bethlen István ellen megoltalmazzuk magunkat és az országot, mindazáltal hatalmas császárunk hűsége alól nem szakadunk el.« A vezér azon kérdésére, hogy »lengyel vagy valami idegen hadak« vannak-e az országban, azt válaszolja, hogy nincsenek ; ha pedig Huszt várának ostromlását tudakolná tőle, arra csak annyit feleljen, hogy »derekasan meg nem szállottuk«, de az utóbbi két országgyűlés határozatának megfelelőn szemmel tartják, hogy »idegen kézbe ne engedjük esni, holott sok magyarországi gyalog vagyon benne«. Ha Bethlen találkozni óhajt vele, ne kerülje ki, de »mi szónkkal neki egy szót se szóljon« s legfeljebb a maga nevében beszélhet ; helyesen cselekednék a követ, ha a beszélgetés folyamán az öreg úr elé állítaná szakadása esetleges gyászos következményeit, melyekért ő felelős, ki a békés megegyezésre nem volt hajlandó.2 A budai vezér, ki teljesen Bethlen István hatása alatt állott, Rákóczy magyarázatainak hitelt nem adott ; rossz néven vette tőle a hadfogadást, »sohonnat semmi bántódása, avagy bántása« nem lévén ; Huszt várának ostromlása is nagy sérelem, mivel az a vár a császár »igaz hivéé«, Bethlen Istváné. »Hadnak gyűjtése és az várra való küldés semmiképpen jó való dolognak nem láttatik, efféle támadásban az jóakarat és tökéletesség nem gondoltatik.« Ajánlja a fejedelemnek, hogy az ostromot hagyja abba, hadait oszlassa fel s általában »efféle indításoktól és zendülésektől 1 Rákóczy 1636 június 3-án Sebessynek írt levele. (Szilágyi : Levelek és okiratok etc. 381. 1.) s 1636 július 23-iki utasítása. (Török-magyarkori államokmt. II. 364—66. 11.)