Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - IV. közl. 298

bethlen istván támadása 1636-ban. 301 legénységgel együtt. Nagyobb mérvet öltött a hadfogadás akkor, midőn IV. Ulászló lengyel király megengedte, hogy »egész birodalmában valamennyi német gyalogot akarnak fogadtatni, annyit fogadjunk«, sőt »még azt is cselekedte lengyel király, hogy valamennyi gyalognak való puskát és muskatért akarunk birodalmából hozatni, nemcsak szabad legyen, de minden vám és harminczad nélkül is kibocsájtják.« 1

Igaz ugyan, hogy II. Ferdinánd Rákóczy azon kívánságára, hogy a fenhatósága alá tartozó vármegyékben a hadfogadást engedje meg s adja beleegyezését ahhoz is, hogy idegen és pedig lengyel zsoldosokat fogadhasson, kitérően válaszolt, viszont azonban Pázmány határozott utasításúl adta a fejedelemnek hadai szaporítását akár a magyar vármegyékből, akár külföldről 3 s így Rákóczy Pázmány befolyásában bízva még mindig remélhette a király utólagos beléegyezését a különben nem szünetelő hadfogadáshoz. Rákóczy ily körülmények között nyugodtan várhatta a Tholdalaghy-féle főkövetség tárgyalásainak kimenetelét, mert a legrosszabb eshetőséget : a porta fegyveres beavatkozását tekintve, sem látszott előtte fejedelemségének sorsa kétségesnek. Tholdalaghyékat az országgyűlés (1636) június 20-án bocsátotta el, kik Bukaresten keresztül utaztak Konstantinápolyba ; útközben Rákóczy utasítására felkeresték az oláh vajdát, kitől portai híreket tudakoltak s a kit a követek küldetésök czéljába avatva arra szólítottak fel, hogy Erdélyt török támadás esetén segítse meg. A vajda válasza kedvező volt. »Azt mondá, hogy valamíg a feje fennáll, addig ngodnak meg nem fogyatkozik, mert Isten után ő nekie is nincsen másra reménysége, hanem ngodhoz.«3 Konstantinápolyba július 18-án érkeztek s 20-án a vezér már kihallgatáson fogadta őket, kik ez alkalommal csak a fejedelem s az ország levelét adták át neki s egyúttal értesítették a magukkal hozott ajándékokról. Érdemleges tárgyalásba nem bocsátkoztak, mivel a nagyvezér előbb a levelek tartalmát akarta tudni.4 A rendkívüli követek beküldésének — írta neki a fejedelem — »csak szintén Bethlen István nyughatatlansága és az országnak szabadsága ellen való tusakodása az oka« ; a rendes adót a kellő 1 Rákóczy levele 1636 május 17-ről Perényihez. Erd. Orsz. End. IX. 503. 1. a Chernel már ismertetett memorialéja. Erd, Orsz. Emi. IX. 469. és 475. 11. 3 Tholdalaghy 1636 július 4-én kelt levele a fejedelemhez. (Веке és Barabás : id. kiadv. 303. 1.) Mint látni fogjuk, a vajda szavát állotta. 4 Tholdalaghy 1636 július 23-iki levele. (Török-magyarkori államokmánytár II. 367—68. 11.)