Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből 1

A MÉRGES VIPERA ÉS AZ ANTIMONIALIS, 23 bettel együtt.1

Az előzmények után ez korántsem volt barátságos látogatás, hanem az érseknek ostrom alá vétele vagy legalább is bekerítése a végből, hogy onnan ne tehessen lépéseket ellene. Az erdélyi püspököt azzal büntette, hogy elvette tőle Kolozsvár és Gyulafejérvár városokat. Július hónapban még Budán találjuk IV. Lászlót,2

de azután 1288. szeptember 27-én egészen lent Brassóban ítélkezik Barsa Kopasz mester és az erdélyi püspökség (s nem az erdélyi püspök !) azon perében, melyet Ugocsamegye tizedéért folytattak. E brassai kirándulás lehet a tatárokkal való szövetkezés jele is, de lehet a magyar főpapoktól és főuraktól szenvedett nagy vereség jele is. Ennek eldöntése már nem hozzánk tartozik ! Ezt esetleg csak új adatok világítják meg. Sokszor egy kis oklevél-kelte vagy annak pontos meghatározása új irányt ad IV. László egyes cselekedeteinek megítélésében és megfejt megfejthetetlennek, megoldhatatlannak látszó dolgokat. Lám Lodomér érsek itt közölt két levele is mennyire érthetővé teszi azon 1288-iki eseményeket, a melyek eddig történetíróinknak annyi fejtörést okoztak. Szabó Károly az ő becsületes, nagy szorgalommal összeállított művében felsorolja IV. Lászlónak az egyháziak javára 1288-ban kiadott leveleit, felemlíti, hogy Erzsébet királyné is »szeretett férjének« nevezi ez évben IV. Lászlót s ennélfogva kimondja, hogy : >>a jobb útra tért királyt a keresztyénség megtagadásával és a pogányság tévelygésének követésével vádolni nem lehet. Annál méltóbban megütközhetünk tehát a szentszék fellépésén, mely a tévelygésből a józanság útjára tért királyt éppen akkor ítélte el, akkor sújtotta nehéz fenyítékkel, mikor azt az egyház részéről legkevésbbé várhatta és éppen nem érdemelte meg.« »Nem lehet ennélfogva egyebet feltennünk, mint azt, hogy a király megbuktatására törekvő olygarchák hamis vádja által félre volt vezetve«, s azon sejtelmének ad kifejezést, hogy a Kőszeghyek (nála hibásan Németujváryak) adták fel a királyt.3 Pauler Gyula szelídebben, de szintén balúl ítéli meg az 1288 közepén történt dolgokat. »Az országos helyzet megváltozásával — írja — Iván, Ladomér és János kalocsai érsek, a püspökök és pártjuk lettek az ország valódi urai. IV. Lászlónak kevéssel maradt több a királyi névnél. De társaságát, kúnjait, tatárjait nem bántották. A pápai levelek, melyekben IV. Miklós kellő tájékozottság nélkül a beállott fordulatról elődjének, IV. Honorius-1 Wenzel: Arp. Okmt. IX. 471. ! Tkalcic : Mon. Civ. Zagrab I. 61. Hazai old. 112. 1. 8 Kun László, 148—50. 1.