Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

verbőczy istván és fia. 293 döbrögözi katonák garázdálkodása és zsákmányolása miatt Verbőczy fiát igazságosan kárhoztatni vagy éppen felelősségre vonni nem lehet. Az ilyen excessusokat a katonák fegyelmezetlenségének, nyereségvágyának és a haszonleső kapitányok erőszakos, ragadozó természetének szokás tulajdonítani. Tagadhatatlan, hogy ezeknek is részük van a dologban, de a bajt első sorban és legfőképpen mégis csak az üres kincstár okozta. Hiába tartotta volna Verbőczy szigorú fenyíték alatt a maga népét, ha egyszer nem tudott nekik fizetni s eleség dolgában megszorúltak, bizony kénytelen volt eltűrni, hogy a szegénységen éljenek. így volt ez országszerte, mikor a katonák zsoldja, hópénze rendesen ki nem járt. Verbőczy fiának 200 huszárra, fejenként és havonként 4 írtjával számítva, a maga személyes járandóságán kívül, esztendőn által 9600 frtot kellett volna kapnia. De ezt a rengeteg summát csak papiroson látta, abban a szerződésben, melyet Ferdinánd király nevében Ungnád János országos főkapitány kötött vele. Az 1542. évre mindössze 850 frtot adott neki Ungnád — bizonyosan foglaló volt ez a szerződéskötéskor — ámbátor a lovasokat 11 hónapon keresztül teljes létszámban tartotta. Kénytelen volt vele, hogy el ne széledjenek, a miből esetleg nagyobb baj származhatott volna. A hópénzes huszárokat tehát jobbára a magáéból fizette, mert a vármegyék adóját felemésztette a többi lovas-és gyalog katonaság zsoldja, de bizony még ki sem telhetett belőle, mert az adót nehéz volt behajtani s a legnagyobb szigorúság mellett is maradt mindig restantia. Ha tehát elfogyott a pénze, nem tudta s talán nem is igyekezett megakadályozni, hogy katonái a jobbágyságot meg ne sarczolják. Mert nem veszhettek éhen a más hibája, a kincstár üres volta miatt. A vitézlő nép pedig azt tartotta, hogy megérdemli azt a kis bort, kenyeret, zsirozót a szántó-vető emberektől, a ki aratását Isten után az ő gondviselésének köszönheti. Mikor tehát a földesurak gravamenekben és panaszos levelekben a katonaság égbekiáltó bűneit emlegetik s a kárvallott paraszt — a misera plebs contribuens — ős természete szerint, néhány zsák gabonája, hordó bora, egy pár oldal szalonnája miatt siránkozik és jajveszékel : vizsgáljuk meg körülményesen és kétszer is gondoljuk meg a dolgot, mielőtt ítéletünket kimondanók. Mert szent és való, hogy a rablást és visszaélést a törvénynek üldözni kellett, de másfelől bizonyos az is, hogy a Magyar Országgyűlési Emlékek II. k. 341., 357., 376. 1. A püspök 1543 márczius 17-én kelt levelében keservesen panaszolja a helytartótanácsnak, hogy Pécs mennyire elhagyatott, őrizetlen állapotban van. Könyörög, hogy legalább 50 emberrel többítsék meg az őrséget, de azok a király fizetésén szolgáljanak, mert a püspökség jövedelme úgyszólván semmi. Másolata az Országos Levéltárban, a kamarához intézett levelek között.