Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - II. közl. 283

288 dk. komáromy andrás. a bajvívó hősöket, pénzt, értékes szablyát, ezüst sisakot, bársonyt és skárlát posztót osztogatván nékiek.1 Csakhamar híre futott a végeken, hogy Verbőczynek jó vitézei vannak s a tótországi fő-fő törököknek nagy kedvük támadt közelebbről megismerkedni, kopját törni, viadalra kelni velők. Eljöttek hát a mohácsi béghez, tisztességet tettek neki és előadták, mi járatban volnának. Szerencsére akarják vetni a fejőket, hogy — úgymond — : »Az vitézek között hirt, nevet vennének, Magok jelentenék Verbőczy Imrének.« Kászon bég nagy becsülettel fogadta a végbeli hősöket és kiválasztván a maga népének színét, javát, elbocsátotta őket rabolni Döbrögöz felé. Mindössze 260 lóval voltak, igen száguldának és sok rabot fogdosván, a Tolna és Baranya határszélén fekvő kozárí mezőre nagy vígan szállottak. A pécsi urak megjelentették a dolgot Verbőczy fiának, a ki hamarsággal felkészült s 225 lóval meg 200 gyaloggal megindult és Szász városába szállott. Ide kellett volna jönni a segédcsapatoknak is, de biz' azok elmaradtak. Verbőczy pedig, azt sem tudván, hol és merre van az ellenség, vaktában el nem indulhatott. Annak okáért igen megbosszankodván : »Dobját, trombitáját hamar harsogtatá, Haragjában népét haza indíttatá.« Az utolsó perczben érkezik a hír, hogy a török a kozárí mezőn táborozik. Verbőczy fia hálát ad az Istennek, buzdítja, bátorítja vitézeit. De csak a régi jó szokás kedvéért, mert nem kellett a magyart bátorítani, felbuzdult annak szíve az ellenség hírére magától is. Viadalhoz öltözének. A gyalogsereget szépen elrendelték, a huszárok lóra kaptak és nagy jókedvvel, iszonyú erővel megrohanták a törököt. Harsogott a kürt, tört a kopja, szikrázott, csattogott a kard, buzogány és fokos döngette a tar koponyákat, omlott a szép piros vér. Rajta magyar, rajta ! A török vitézek nagy bátran szemben fogadták a támadókat, de a huszárság hatalmas rohama legázolta, elseperte őket. A szegény összekötözött foglyok megvidultak, fohászkodtak : ütött a szabadulás órája. Verbőczy Imre már eltörte a maga kopjáját, mikor egy török hirtelen reátámadt. Kopjája nem találván, kardot rántott és 1 Tinódi rendre felsorolja, hogy Becsef vitéznek bársony subát, 60 frt éró szablyát és ezer oszporát, Kara Hajdárnak egy aranyos bársonyt, kétezer oszporát, ezüst sisakot, Terek Péternek pedig, a ki úgy látszik, legkönnyebb sebet kapott, 500 oszporát és 5 sing jó skárlátot ajándékozott.