Századok – 1910

Értekezések - VISZOTA GYULA: Széchenyi és a pesti hengermalom. - I. közl. 265

•270 viszota gyula. frankba kerülnek, a vezető személyzet költsége pedig 9000 frank volna. Ezen adatok birtokában Széchenyi tovább folytatta az adatgyűjtést. Nagy akadály volt itthon az a körülmény, hogy a törvényhatóságok határozták meg a liszt árát. Széchenyi tisztába akart jönni, hogyan történik ez, azért 1837 január 14-iki levelével Lunkányi János jószágigazgatójához fordult s kérte értesítését, hogy a soproni gőzmalomnál hogyan foly be a város vagy a vármegye a liszt árszabályozásánál, hogyan szerzi be a malom a gabonát, hogyan adja a lisztet. Lunkányi (jan. 26-án) részletes tudósítással, sőt költségvetéssel szolgált neki. Válaszából kitűnt, hogy a limitatio nem érinti a gőzmalom lisztjét addig, míg a lisztet a malomban adják el ; hogy a malom a gabonát készpénzen veszi s nem csere útján (lisztért), de ehhez a közönség nem igen akar hozzászokni. Az árszabás joga, e felvilágosítás ellenére is, késleltette a megindult mozgalmat. Végre is Széchenyi, úgy látszik, országos határozatot óhajtván elérni, az ország első megyéjéhez, Pest vármegyéhez fordult, mert nem mert addig a vállalkozásba bocsátkozni, míg a siker eshetőségét biztosnak nem látta. A Pestmegyéhez 1837 1

június 7-én intézett levelében a czél tisztán látható : Pesten vagy Budán részvényes társasággal gőzmalmot kellene állítani, hogy mintájára az országban több is létesüljön s így gabona helyett hazánkban liszttel kereskedjünk. Ezzel viszont a kőszén-, dongaszükséglet miatt itthon más keresetkör is nyílik ; éppen azért arra kérte a rendeket, hogy az ügy beható tanulmányozására rendeljenek egy bizottságot jelentéstétel és későbbi határozat végett. A megye 2

június 13-iki közgyűlésében a »közhasznú szándékot« készséggel kívánta előmozdítani, azért Dubravitzky Simon alispán elnöklete alatt egy többtagú bizottságot küldött ki, de e bizottság, úgy látszik, nem adott be sohasem jelentést, vagy inkább ily jelentésnek a megye jegyzőkönyveiben nincs nyoma. Széchenyinek a vármegyéhez intézett levele egy más körülmény miatt is nevezetes. Megjelent ugyanis a Társalkodó 53. számában (júl. 5-én) s ezért okot szolgáltatott egy nagyon kedves és megható levelezésre, a melyből az ausztriai olasz tartománybeli Milanóban állomásozó magyar katonának, Mészáros Lázár huszárőrnagynak (később, 1848-ban hadügyminiszternek), igaz hazaszeretete csillog ki. 1 Lásd Széchenyi levelei. Kiadta Majláth Béla, II. kötet 1. lap, a hol a levél tévesen van 1827-re keltezve. 2 1837. évi jegyzőkönyv 3246. sz.