Századok – 1910

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Verbőczy István és fia - I. közl. 193

1,98 dr. komáromy andrás. пак a keze alatt nevekedett, s együtt harczolt vele 1536-ban Szatmárnál a Ferdinánd-pártiak ellen, hol egy fegyverliordozója, az ugocsavármegyei nemes Oroszy István elesett, Kun Kocsárd pedig halálos sebet kapott'. De azt már bizonyosan tudjuk, hogy később amaz idők legendás hőse, Enyingi Török Bálint oldalához került, a ki benne — Tinódi szerint — nagy örömét találta. 1 A váradi békekötés következtében Magyarországon rövid időre megszűnt a harczi lárma. A pártosok letették a fegyvert s a testvérgyilkos háborúnak egy-két esztendőre vége szakadt. De a török veszedelem korántsem múlt el s az ország határszélein a rabló portyázások napirenden voltak. Verbőczy attól tartván, hogy a két király között való szerződésnek előbb-utóbb nagy hódító hadjárat lesz a következése, családjának s értékes javainak biztos menedékről akart gondoskodni. Mert Somogy, Tolna és Veszprém vármegyében fekvő várai mind ki voltak téve a török támadásának, a nyugodalmasabb országrészekben lévő Báthory, Batthyány, Széchy-féle várakat és kastélyokat pedig János király adományából csak névleg, papiroson bírta. Még Torna várát sem tudta Vingárti Horváth Gáspártól megvédelmezni, ámbátor az nem korona jószág, hanem a Szapolyay-családnak szerzett birtoka volt. Ügy látszik, ezt Bebek Ferencz Szárd várával ( = szádvár) együtt már az 1527. év vége felé elfoglalta tőle, mikor Verbőczy János királylyal Tasnádon tartózkodott, mert Ferdinánd nov. 4-én már mindkettőt az ő különösen kedvelt főkamarásmesterének ajándékozta. Horváth Gáspár pedig elég hatalmas ember volt ahhoz, hogy Torna várát azután is megtarthassa, miután Kassát, Felső-Magyarország fővárosát János király részére hódoltatták. 'J 1 Thallóczi Bánffy Boldizsár Erdélybe Szeben fölmentésére indulván, útközben a Eerdinánd párti beregi és ugocsai nemesekkel együtt Szatmárt megrohanta és kirabolta : maga odébb állott és az elfoglalt városban Horváth Mátyást hagyta. János király Váradról Kun Kocsárdot kiildé Ferdinánd népe ellen, a ki Horváthot elfogatván, hadát szétverte, de maga is halálos sebbel tért vissza Váradra. (V. ö. Budai Ferencz : Polgári Lexicona. Második kiadás. II. rész, 320 1. és III. rész 265. 1. Verancsics munkái II. 39. 1.) Özvegy Oroszy Boldizsárnénak a váradi káptalanban 1536-ban kelt örökvalló levelében olvassuk, hogy kisebbik fia István •>famulus magnifici domini Emerici Werbötzy jam pridem . . . tam factionis allemanicae violentiam, in tuitione Zathmar et Némethy cunctatus esset anno qrraesenti occisvs« etc. Horvát István : Verbótzy Emlékezete II. 282. 1. — Tinódinak »Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról« szóló énekét 1. alább. 2 V. ö. Horvát id. m. 260. 1. Királyi Könyvek az Orsz. Levéltárban I. k. 10. lap, hol Ferdinánd király Murány. Torna és Sárd (így !) várakat, Szapolyay János szepesi gróf hűtlensége miatt Horváth Gáspárnak és feleségének, Lykerka Johannának adománvozza. L. még u. o. 254., 316., 374. 1.