Századok – 1910
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Az oláhországi (havaselvi) vajdák családfája 177
AZ OLÁHOiiSZÁGI (HAVASELYi) VAJDÁK CSALÁDFÁJA. 191 érsek családja nem a Drakulya-, hanem a Dán-ágból származott volna. Mit szóljunk ez utóbbi állításához ? Hát egyszerűen azt, hogy nem igaz. A magyar királyi kanczellária 1508-ban bizonyára jobban volt értesülve, mint Oláh Miklós 1536-ban, hazájától távol, Brüsszelben,1 s ez világosan mondja, hogy Michne Drakulya = V. Czepes Vlád fia volt.2 Maga Oláh Miklós is szolgáltat bizonyítékot ahhoz, hogy második állításával bakot lőtt. Ismétli ugyanis »Hungaria«jában azon tudósítását s most már Sárkány Ambrusra is hivatkozik, hogy atyját I. Mátyás király hajlandó lett volna oláhországi (havaselyi) vajdává tenni. Csakhogy I. Mátyás királynak a Dán-ágbeli vajdák, nevezetesen mind Lajota-, mind Czipellős-Baszaráb, ellenségei voltak ! Lehetetlenség tehát, hogy ezeknek fiát vagy unokáját akarta volna vajdává tenni. Ha Oláh Miklósnak I. Mátyás szándékáról szóló tudósításában csak egy szikra igazság van, akkor az ő atyja, Sztoján-István, nem lehetett más, mint Drakulya = V. Vlád unokája. Éppen így elfogadhatatlan Oláh Miklósnak azon tudósítása, hogy az 1535 második felében a vajdai székért küzdő >>Stanc?ul fia Péter, Dán testvére« neki unokatestvére lett volna.3 Már magában is lehetetlen, hogy a Dán-ágat annyira üldöző és öldöklő Drakulya-ág fiainak egyikét Dánnak nevezze el. Mivel a rendkívüli események jobban megragadnak az ember emlékezetében, azt elfogadhatjuk Oláh előadásából, hogy Dánnak és Péternek atyja, Sztancsul, erőszakos halált szenvedett. Ámde a halál neme és maga az I. Baszaráb hosszú nemzedékrendén ismeretlen Sztancsul név rámutat arra, hogy ez állítólagos Sztancsul nem más, mint. Dancsul, Czipellős IV. Baszaráb fia, a kit 1510-ben a Michne megöletésében való részvételért csakugyan meggyilkoltak.4 Megbocsátható, de tisztelettel félreteendő Oláh Miklós azon nagyzoló állítása is, hogy az ő nagyanyja, Manzilla neje, Hunyady 1 Itt írta művét. L. Bél i. m. ad lectorem. 2 Conduratu i. m. 219., v. ö. 223. 3 Bél : Adpara'tus ad históriám Hung. 23—24. « Engel i. m. 195.
