Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Az oláhországi (havaselvi) vajdák családfája 177

az oláhoiiszáGi (havaselyi) vajdák családfája. 187 sziusnak ezen ellenfele »ex Wayvodarum genere« volt, tehát I. Baszaráb ivadékai közé tartozott. A Dán-ágnak nem volt tagja, mert akkor nem léptették volna fel a Dán-ág üldözői. V. (Czepes) leszármazottjai közt is hiába keressük. Ellenben Vladucznak más fiát nem ismerjük. Az, hogy e VII. Vlád 1521 előtt kalugyer (szerzetes) volt, éppen a mi véleményünk mellett bizonyít. Mert 1512-ben a Dán-ág jutván uralomra, nagyon természetes, hogy a Drakulya-ágnak Havaselyben maradt tagjai vagy a hóhér bárdja alá, vagy, ha életüket akarták menteni, valamelyik monostorba kerültek. 1537-ben egy volt kalugyer, Paiszi Péter, a vajdai szék elfoglalásakor a Ráduly nevet vette föl s azt hirdette magáról, hogy б V. (Nagy) Ráduly fia. Ha igaz volna, akkor a későbbi vitéz Mihály vajda is, mint Paiszi Ráduly unokája, a híres I. Baszaráb vajda családjához tartoznék. Azonban maguk a román történetírók is üres dicsekvésnek tartják ezt.1 Van rá igazi okunk is, hogy hiú fecsegésnél egyébnek ne tartsuk. V. (Nagy) Ráduly ugyanis 1507-ben egészen meghódolt a magyar királynak s 1508 elején ezt megpecsételte azzal, hogy Budán a magyar királyt meglátogatta. A magyar királyi udvar annyira becsülte ezt, hogy Algyógy városát ajándékozta Rádulynak s bizonyára még sokkal jutalmazta volna meg, ha V. Ráduly 1508 márczius végén meg nem hal.2 Már most, ha ez V. Rádulynak fia lett volna, lehetetlen, hogy a magyar királyi udvar másra gondoljon s másnak, ne V. Ráduly fiának szánja a vajdai széket. Pedig biztosan tudjuk, hogy a magyar királyi udvar mindjárt V. Ráduly halála után Czipellős Baszaráb fiát pártolta.3 V. Ráduly fiáról szó sem volt, mert olyan bizonyára nem is volt. Végül áttérhetünk III. (Drakulya) Vládnak V. (Czepes) Vládtól származó ivadékára. Ez annál is inkább érdekel bennünket, mert egyik ága megmagyarosodott és méltán híres-neves Oláh Miklós esztergomi érseket adta hazánknak. 1 Jorga : Geschichte des Rumänischen Volkes. I. 383. 2 Engel i. m. 190., 192. 3 U. о. 192.