Századok – 1910

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Az oláhországi (havaselvi) vajdák családfája 177

180 karácsonyi jános. Hogy a Tatamér s vele egyívású Dragomér, Balamér stb. szláv személynevek a XIV. század olálijai közt széltében előfordulnak, ismeretes. Magát a Tatamér nevet viseli 1360-ban egy hátszegi oláh, Kosztafia Nán jobbágya, ugyanez időtájt a Drágfyak egyik unokaöcscse is Tatamér ;1 jeléül annak, hogy közönségesen használták. I. Baszaráb származását ugyancsak I. Károlynak a Nagymartoniak számára adott levele igazolja.2 Baszarábot tartjuk neve helyes kiejtésének, azért az 1330—35-iki oklevelek 5—6 izben Bazarab-nak és nem Bazararfnak írják. A szerb emlékekben is Baszaráb olvasható. I. Baszaráb 1324-ben fordul elő először az oklevelekben3 s 1335-ben még élőként említik.4 De mivel 1330-ban már harczban forgolódó fiai vannak, sőt 1337-ben már egyik unokája is nagykorú, azt kell elfogadnunk, hogy Baszaráb születése legalább is 1280-ra esik és így fejedelemségét éppen azon 1301-től 1321-ig terjedő időszakban alapította meg, a mikor Magyarország a trónért és királyi hatalomért folyt emésztő harczokban Havaselyre ügyet sem vethetett. Mert hogy I. Baszaráb volt az oláhországi (havaselyi) fejedelemség megalapítója, kétségtelen. Azért nevezik országát még az ő halála után is a magyar, lengyel, olasz és szerb kútforrások Baszaráb földjének, vagy Baszarábországnak.5

E Baszaráb országa azonban, ugyancsak az idézett kútforrások szerint, az Olt és Zsil folyók mentén az Argyas folyó és Szörény közt terjedt el és így semmi köze a XV. században a Prut folyón túl felmerülő Beszarábiához. Hogy I. Sándor I. Baszaráb fia volt, a pápának 1345-iki, bizonyára a ferenczrendüek jelentése alapján készült leveléből 1 A hunyadmegyei történelmi társulat évkönyve. 1882. 61. Mihályi : Máramarosi diplomák. 87. » Fejér : Cod. Dip. VIII/3. 625. 3 Anjoukori Okm. II. 151. • U. o. III. 175. s Fejér: Cod. Dip. IX/5. 166. (1377-iki oki.) Thúróczy : Chronica Hungaroriim. o. XCVII. Theiner : Monum. Hung. s. illustrantia. II. 116. (1372.) Conduratu : Relatiunile Térii-Romanesti si Moldovei cu Ungaria. 309. (1395.)