Századok – 1910

Történeti irodalom - Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj-nemzetségbeli Losonczi Bánffy-család történetéhez. Ism. Wertner Mór 137

történeti irodalom. 137-Oklevéltár a Tomaj-nemzetségbeli Losonczi Bánffy-család történetéhez. Szerkesztette Varjú Elemér. Első kötet 1214—1457. Budapest. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1908. A családi hagyomány és a családi krónika értéke túlélte magát. Jelen korunk csak azt veszi valódinak, a mit az egykorú források szolgáltatnak ; ezek közül a kőbe és érczbe vésettek tartósabbak ugyan, mint a hártyára s papírra írottak, de az utóbbiak megbízhatóbbak ; összegyűjtve alkotják az oklevéltárt. Hogy minden modern történetbuvár egy újabb oklevéltár megjelenését örömmel veszi, magától értetődik ; hisz alig van e téren újabb kiadvány, mely valamely határozott nagyobb területre nézve valami érdekest -ne hozna ; az egyik többet, a másik kevesebbet ; az egyik egéázen új adatokat nyújt, a másik tágítja, kiegészíti s helyreigazítja az eddig ismereteseket. A mi pedig egy új oklevéltár értékét és jelentőségét különösen a genealógia, czímertan, archontologia, történelmi földrajz, onomastika és nyelvtan szempontjából illeti, bátran kimondhatjuk, hogy értékét még a részére szabott szűkebb határokon túl is el kell ismernünk, miután alig van olyan oklevéltár, mely helylyel-közzel az anyagától nagyon is távol fekvő földrajzi s genealógiai tárgyakba bele ne nyúlna. Az ősrégi Tornaj-nemzetségből többek között a még most is virágzó báró Losonczi Bánffy-család származik, melynek egyik tagja, báró BánfEy Dezső úr Varjú Elemért a család történetének megirásával bízta meg. E nagyszabású műnek első kötete fenti czím alatt nemrégiben jelent meg. Egy oklevéltár ismertetésének két főszempontból kell kiindulnia ; az egyik az : mily irányban és mennyivel szaporítja az új mű eddigi ismereteinket ? a másik : megfelel-e kiadása a jelenkor követelményeinek ? * * * Mindenekelőtt ki akarjuk emelni, hogy Varjú nem eléggé dicsérhető munkát végzett, midőn az ország számos pontjain elhelyezett kiadatlan okleveleken kívül még azokat is felvette, melyek egyik-másik helyen már ki lettek adva ; ezeket részint regesta-alakban, részint teljes és javított szöveggel közli s hogy csak azokat vette fel, melyek a nemzetségre vonatkoznak, magától érthető ; oly oklevél, melyet valaki hivatalnoki vagy országnagyi minőségében idegen ügyben kibocsátott, nem az ő családjának diplomatariumába való. Különösen kiemelendő a VIII. darab, melyben a szerkesztő a Fejérnél teljesen eltorzított tulajdonneveket helyreigazítja ; csakhogy itt véleményem szerint »Dyonisius, SZÁZADOK. 1910. II. FÜZET. 10