Századok – 1910

Értekezések - RELKOVIĆ NÉDA: Embervásár a török időkben 113

120 relkovic néda. között ; végre a jelenlevők abban állapodnak meg, hogy ha Buresch védelmére valami felhozható, történjék meg azonnal. Belicza hosszas védőbeszédet tart ; az esetet újból előadja ; a törököt szóba hozván, a gyűlést figyelmezteti, hogy szavának ne higyjenek, hiszen »a keresztények megrontására tör«. Erre Stubnyánszky a tanúk vallomására utal. Belicza ellenben a tanúvallatást elveti, döntőnek csak Szupicza vallomását tartja. A vádlottat újból védelmezvén, hangsúlyozza azt a lényeges különbséget, a mely Burescht a martalóczoktól megkülönbözteti, mert ezek embert rabolnak ; Buresch ezekkel nem állítható egy sorba ; hiszen ő embert nem rabolt. Ismételten hosszas viták után újból vallatják Tattar Jánost és Ilaveszky Ádámot, a kiknek vallomása megegyezik a junius 13-ikán tett nyilatkozatukkal. Határozatképen a jelenlevők kimondják, hogy követet 1

küldenek Lévára Csáky grófhoz, hogy ez valakit a praesidiariusok közül küldjön Véghlesre ; tudja meg, ott van-e Szupicza, mit vallott, ha ugyan kihallgatták ? Erre a gyűlés szétoszlik. Ügy látszik, hogy a nyert válasz kielégítő volt, mert mindjárt másnap — július 20-ikán, délben — meghozzák az ítéletet. A jelenlevő vádlottat imígyen szólítják meg : »Immár eléggé rád bizonyult, hogy a fiút pénzért adtad el a töröknek ; lelkiiidvösségedet tartsd szem előtt s valld meg az igazat, hogy a vallomást ne kelljen kínpadon kicsikarnunk.« Buresch bevallja vétkét : ö és Szupicza hazamenet elhatározták, hogy a fiút Esztergomban hagyják ; mikor négy hét múlva ismét odaértek, tényleg kárpótlást követeltek a fiúért. Ali meghagyta nekik, hogy tudják meg a gyermek szülőitől, nála akaiják-e őt hagyni ? Főbűnösnek Szupiczát mondja, a ki őt elcsábította. Minthogy vádlott mindent bevallott, a gyűlés kimondja a »sententia capitalis«-t. Tekintettel arra, hogy Buresch nagyot vétett a »keresztény vér ellen, országos és városi törvény értelmében súlyos büntetést érdemelne« ; de meghallgatván az érte könyörgőket és kiskorú gyermekeit is tekintetbe vévén, »kegyelemből« fejvesztésre ítélik s átszolgáltatják a hóhérnak. Ezen ítélet — mondja a tanács — figyelmeztetésül s egyúttal ijesztő például szolgáljon a Törökországba utazóknak, Bureschnek pedig megérdemelt büntetésül. Az ítéletet tényleg végrehajtották. Az 1677. évi számadáskönyv pontosan összeállítja a perrel kapcsolatos kiadásokat. 1 Az említett számadási könyvből kitűnik, hogy a követ Oleniczky János — valószínűleg tanácsos — volt.