Századok – 1910

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98

BETHLEN ISTVÁN TÁJIADÁSA 1630-BAN. 101 •és moldvai vajdaságokban eddig is szokásban volt, — a fejedelemváltozást közvetlen a porta intézze. Pedig »nem hatalmas császár szokta az fejedelmeket adni, hanem azt az, kit az ország választ, tartozik megtartani abban s bot és zászló adásával erősíteni«.1 E törekvését a porta egyelőre leplezte, sőt Rákóczyt ismételten biztosították változatlan jóakaratukról ; a nagyvezér pedig külön ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy Székelyt »avagy Rhodusban, avagy az jedikulában« küldeti.2

Azzal azonban, hogy egyidejűleg újabb követelésekkel állottak elő, melyekkel Rákóczy helyzetét Erdélyben megnehezíteni akarták, kétségtelen jelét adták megbízhatatlanságuknak és kétszinűségüknek s egyúttal azon törekvésüknek is, hogy Erdély belső ügyeinek intézésében is érvényesíteni kívánják akaratukat. Ez Zólyomi Dávid szabadon bocsáttatásának követelése volt. Maga a nagyvezér, ki pedig ez ideig Rákóczy jóakarójának látszott, sürgette leginkább Zólyomi szabadon bocsáttatását, »csodálatos igen serio annyira, hogy édes egy volna is az vezér Zólyomival, inkább nem urgeálhatná dolgát, mint ez urgeálta az statusok« és Rákóczy előtt. Azt hozta fel okul, hogy Zólyomi »szolgálatra való ember és hatalmas császárnak igaz híve« ; maga a nagyvezér s a hódoltsági vezérek vállalnak érte felelősséget s ezért Rákóczy »in instanti de facto« bocsássa szabadon, annál is inkább, mert »egyáltaljában eltökéllett szándéka, végezése az hatalmas császárnak, hogy elbocsáttassék Zólyomi Dávid s meg kell lenni«. A fejedelem azonban, ki a porta beavatkozását Erdély ügyeibe lehetőségig korlátozni akarta, e parancs teljesítése esetén saját tekintélyét látta veszélyeztetve, s különben is a hódoltsági vezérek és Bethlen István kezét látva abban,3 tiltakozott a nagyvezér követelése ellen. »Készebbek vagyunk — írja -— életünket elfogyatni, fejedelemségünktől megválni, hogy sem mint Zólyomi Dávidot . . . elbocsássuk.« 4 1 Rákóczy 1633 okt. 2-án Tholdalaghyhoz írt levele. (Török-magyarkori államokmánytár. II. 195. 1.) 2 Rákóczy 1633 decz. 14-én kelt levele Mikó Ferenczhez. (Веке és Barabás : id. kiadv. 90. 1.) 3 Erre mutat Réthy István jelentése is, melyben a nagyvezér üzeneteképen a következőket olvassuk : »Mivel mind hatalmas császárunknak s magunknak is akaratja, hogy Zólyomi Dávidot ez egyszer mostani való fogságából Rákóczy fejedelem ő nga elbocsáttassa és az megholt Bethlen fejedelem atyafiához is jó akaratját mutassa, kinek-kinek igazságok szerint, igen kedves leszen mind hatalmas császár előtt és mindnyájunk előtt.« (Szilágyi: id. kiadv. 187. 1.) 4 Rákóczy 1633 decz. 14-iki levele Mikóhoz. (Веке és Barabás : id. kiadv. 92. 1.) 1634 febr. 9-iki levele ugyanahhoz. (Szilágyi: id. kiadv. 181. 1.) és 1634 július 9-iki levele Szalánczyhoz. (Szilágvi : id. kiadv. 233— 234. 11.)