Századok – 1910
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen István támadása 1636-ban. - II. közl. 98
dr. ыгкш1сн imre. BETHLEN ISTVÁN TÁMADÁSA 1636-BAN. 99 pedig a fejedelem »hozzájok való hűsége és igazsága abból tetszenék meg, hogy ha az adó idején bejött volna.« 1 Ilyen előzmények után hitelre talált ott olyan kalandos hír is, hogy Rákóczyt az ország sem szereti, mert ő »mindent kitakarít az országból« ; fejedelemnek se való, hiszen még »csak köntöse sincsen«.2 A porta magatartására jelentékeny befolyással voltak a hódoltsági vezérek jelentései is, kik rossz néven vették a hódoltsággal közvetlen érintkező erdélyi részek várainak kapitányaitól, hogy megtorlás nélkül nem hagyják a hódoltságiak visszaéléseit. Murát temesvári pasa 1632 végén nyíltan kijelenti, hogy legnagyobb ellenségei az erdélyiek.3 Muharrem szolnoki bég sem titkolja, hogy jobban szeretné Zólyomit látni a fejedelemségben, mint Rákóczyt ; informatiója következtében a budai vezér is hozzácsatlakozik, ki viszont a nagyvezért sürgeti, hogy »küldjen botot, zászlót Budára s parancsoljon Bosznára s az több passáknak, békeknek is, hogy mindjárt felüljenek s az fejedelemségre bevigyék Erdélyben Zólyomi uramat«. Magyarázatul felhozzák, hogy Rákóczy az adó beküldését azért halogatja, mert elsősorban a magyar király fenhatósága alatt levő birtokait akarja magának megtartani s inkább lemond a fejedelemségről, mint birtokairól.4 Rákóczy nem késett e feltevés ellen erélyesen tiltakozni. »Ha én tőlem lehetne — úgymond, — nem hogy én római császár birodalma alá mennék vissza, de ha lehet, gyermekemet is meg akarnám attól menteni ;« a fejedelemséget s ebből következőleg a hűséget a porta iránt meg akarja tartani, csak ő is tartassék meg bántás nélkül, becsületesen méltóságában.5 Különös szerencséje volt Rákóczynak, hogy a nagyvezér személyében pártfogója akadt,6 ki a hódoltsági vezérek Rákóczy ellen irányuló törekvéseit egyelőre ellensúlyozta.7 Hogy azonban a nagyvezér jóindulata nem erős meggyőződésen alapult s hogy jóakaratának tulajdonképpeni indító oka azon személyes ellentét, melyben ez időtájt a hódoltsági vezérekkel, elsősorban a budai vezérrel 1 Szalánozy jelentése 1632 febr. 5-ről. (Веке és Barabás : idézett kiadv. 17. 1.) 3 Szalánozy 1632 okt. 13-iki jelentése Rákóczynak. (Szilágyi : Levelek és okiratok etc. 56. 1.) 3 Szalánczy 1632 okt. 8-iki jelentése. (Szilágyi: u. e. kiadv. 53. 1.) 4 Szalánczy 1633 febr. 23-iki jelentése. (Szilágyi: u. e. kiadv. 86. 1.) 6 I. Rákóczy György 1633 márcz. 13-án kelt levele Szalánczyhoz. (Szilágyi : u. e. kiadv. 98. 1.) 1633 márcz. 29-iki levele ugyanahhoz. (Szilágyi : id. kiadv. 102. 1.) és 1633 okt. 20-iki levele Tholdalaghyhoz. (Török-magyarkori államokmánytár. II. 196. 1.) 6 Szalánczy 1633 jan. 23-iki levele. (Szilágyi: u. ezen kiadv. 74. 1.) ' Szalánczy 1633 január 24-iki levele. (Szilágyi : u. ezen kiadv. 77. 1. )
