Századok – 1910
Értekezések - KARÁCSON IMRE: A Porta terve a magyarokkal 1788-ban 89
A POKTA TERVE A MAGYAROKKAL 1788-BAN. 95 okiratot, mely a török kormány tervét előadja. Ez az irat I. Abd-ul-Hamid szultánnak az oláh vajdához intézett bizalmas levele, melyben részletesen előadja a tervet és annak végrehajtási módját. A legérdekesebb a dologban, hogy az erdélyi fejedelemségre a Portának már félig-meddig jelöltje vagy legalább is némi óhajtása volt a megválasztandó fejedelem személyére nézve. A Portán az a remény volt, hogy az erdélyiek a Bethlen család egyik tagját fogják fejedelemmé választani. »Kétségtelen — így szól a szultán levele —, hogy a közöttük tekintélyes és a magas birodalom iránt régtől fogva barátságos Bethlen nemzetségből fogják valamelyiket királynak választani.« Legkevesebb nyoma nincs annak, hogy a Bethlen család vagv annak valamelyik tagja titokban összeköttetésbe lépett volna a török kormánynyal az erdélyi fejedelemség elnyerése végett ; legalább a konstantinápolyi levéltárakban erre vonatkozólag egy betű írást sem találtam. Sőt arra sem tudok bizonyítékot, hogy talán Erdélyben a Bethlen család valamelyik tagja titkon a lázadás felszításán fáradozott volna. A Porta jelölése a Bethlen család tudtán kívül történt. Az okát könnyű kitalálni, ha az egykori hatalmas erdélyi fejedelemre, Bethlen Gáborra gondolunk. Bethlen Gábor kiváló egyénisége és nagy tekintélye oly mély nyomokat hagyott a török kormánynál, hogy másfél század multával is a Bethlen név jutott a törökök eszébe. A választaadó magyar király személyére nézve a Portának jelöltje egyáltalán nem volt. A magyar főurak közül ez időben nem volt oly kimagasló egyéniség, a kit ily forradalmi szereplésre a Porta számításba vehetett volna, de nem volt a történelmileg szereplő családok közül egyik sem olyan, a kinek elődei a törökökkel különösen barátságos viszonyban lettek volna. Ez a körülmény egyúttal azt is igazolja, hogy a Portának, daczára hogy a kémei Magyarországon jártak, semmiféle szorosabb összeköttetései a magyarokkal nem voltak. A szultán terve az önálló magyar királyságnak és az erdélyi fejedelemségnek felállítására a legkomolyabb volt, de hiányzott hozzá a kellő előkészítés. A terv komolyságát legjobban mutatja az a nagy Ígéret, a melyet a terv megvalósulása esetére a szultán az oláh vajdának tett. A szultán azt Ígérte Mavrogeni oláh vajdának, hógy ha sikerül az önálló magyar királyságot és erdélyi fejedelemséget felállítani, ez esetben — így szól a szultán levele — »az oláh vajdaságot Neked, gyermekeidnek és unokáidnak méltó sáhi jutalmúl örökösen adományozom.«1 1 Az 1202. évi Zilkáde 7-én (1788. aug. 9.) kelt levélből. Az alább következő idézetek is ugyanonnan.
