Századok – 1909

A M. Tört. Társulat 1909. augusztus 28-tól szeptember 1-ig tartott vándorgyűlése (Századok deczemberi füzete.) - Bizottsági jelentések: - 1. Iványi Béla: a középkori oklevél-bizottság működéséről 842

846 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. 857 nak, gazdag az az eredmény, a melyet itt elértünk, és a melyről beszámolni az alábbiakban lesz szerencsénk. Liptó vármegye legősibb városa egy patakoktól átszelt, kellemes völgy ölén fekszik. Hét század viharzott el immár a völgy felett, a mióta a (valószínűleg a németországi Lipcse tájékáról behozott) német-szász telepesek ezt a völgyet benépesítették. A tatárjárás után a helység már annyira fejlett volt, hogy IV. Béla király 1263-ban városi szabadságokkal ruházta fel, a melyeket fia, V. István király 1270-ben szintén megerősített és újra adományozott. Sajátságos jelenség azonban, hogy daczára annak, hogy ennek a városnak, továbbá Liptó vármegye többi középkori városainak is, minden előfeltétel meg volt adva ahhoz, hogy szabad királyi városokká emelkedjenek, mégis soha azzá nem lettek, hanem mindvégig földesúri hatalom alatt álló szabadalmas városok maradtak. Ez volt a sorsa a liptómegyei Nagyvár vagy Likava várhoz tartozó Német-Lipcse városának is, mely a liptói városok közt a legelőkelőbb szerepet játszotta. Bár a földesúri hatalom folytonosságát a XIV. században nem tudjuk bizonyítani, de már 1390-től kezdve a városnak majdnem valamennyi urát névszerint ismerjük. 1390-ben Bebek Imre országbíró bírja a várost, de csak »pro honore«. A XV. század elején a Garaiak, majd pedig körűlbelől mindig azok birtokolják a várost, a kiknek kezében a likavai vár van. Tehát Gergely corbaviai comest és lipcsei kapitányt leszámítva : Komorowszky Péter, Corvin János és végűi a Szapolyaiak a város urai. A város fejlődése, úgy látszik, a XIV. század folyamán stagnál, azonban a XV. század első fele a város középkori életének fénykora. 1419-től kezdve egyik kiváltságlevelet a másik után kapja a város. Erre az időre esik az a nagyarányú fejlődési korszak, melyet — mint azt már említettük — az Északnyugat- és Északkelet-Magyarországot összekötő nagy nemzetközi útvonalon folyó élénk forgalomnak köszönhetett a város, mely ez útvonalnak egyik állomása volt. 1434-ben kapja a város legterjedelmesebb és legpontosabban körülírt szabadságait. Zsigmond királynak 1434. deczember 16-án kelt privilégiumában a város a következő, nyolcz pontba foglalt kiváltságokat kapja : 1. Plébánost szabadon választhatnak maguknak, az esztergomi érseknek való praesentálás mellett. 2. Szabadon választhatnak maguk közül bírót.