Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

-838 FÖLDY-DOBY ISTVÁN. erkölcsi támogatásukkal mozdítsák elő a népnevelést, hanem az erkölcsi hatás mellé buzdításúl a szorgalmasabb tanítóknak és tanulóknak ösztöndíjakat is alapítsanak, hogy ezáltal nemes verseny keljen lábra a jó ügy körül. A népnevelést előmozdítani nemcsak emberi, de hazafias kötelesség is, különösen a Kárpátok vidékén, a hol még az iskolák nagyobbrészt kezdetleges állapotban vannak. Bár sokan azt mondják — irja naplójában, — hogy a népnevelés ügyét csak a bolondok és költők teszik hazánk legelső teendői közé s ezek azt hiszik, hogy elég lesz nemzeti nagyságunkra, ha nagy embereinknek hizelgünk, ha nimbuszát fáklyafénynyel szaporítjuk, de én ezek ellenében a jeles Jókaival azt állítom, hogy legszükségesebb illuminatio a nép lelkében gyújtandó világ, mert nagy csak akkor lehet hazánk, ha nagy emberei egy nagy népre támaszkodhatnak. Ö maga iskolába nem járt soha, az iskoláztatást megtagadta tőle a sors keze, egész életében magának kellett megtanulnia könyvekből mindazt, a mire szüksége volt, azért mindig különös gonddal és figyelemmel fordult az egyes iskolák felé, hogy azok tanulóit tőle telhetőleg segélyezze. Szájából veszi ki a kenyeret, hogy a különböző iskoláknak a jobb tanulók jutalmazására pénzadományokat küldhessen. Hogy mennyit küldött szerteszéjjel az országba pénzt és könyvet, azt itt felsorolni lehetetlen. Égett a vágytól, hogy mennél több művelt embere legyen az országnak. Ezért, midőn 1869-ben az árviz elpusztította házát, legjobban 1600 kötetből álló könyvtárát sajnálta. És nem csüggedt el, újra hozzálátott a gyűjtéshez, hogy könyvtárát visszaállíthassa, a mi sikerült is. Kölcsönkönyvtárát ingyen bocsátja a tanítók rendelkezésére, a nagyközönség pedig csekély 4 koronáért használhatta. E vállalkozásában azonban mindig a rövidebbet húzta, mert könyvei szánalmas állapotban, csonkán érkeztek vissza, ha egyáltalában visszaküldték őket, a legtöbben pedig a használati díjat elfeledték mindörökre megfizetni. Könyvtára mindezek ellenére is messze földön hires volt, mert a néptanítók sorsán akart — valláskülönbség nélkül — segíteni. Csakhogy az egyes hitfelekezetek mindegyike talált kifogást : nem elég kath. szellemű, nem prot. irányú olvasmányokat nyújt a kölcsönkönyvtár. Azért kell már fennszóval hirdetnünk — irja az Évnegyedi Szemlében Gonda László ref. pap és országgyűlési képviselő, atyám könyvtárát ismertetvén, — hogy a köznevelés ügye tulaj donképen a hazai közértelmiség, vagyis az emberiség sajátja — első helyen, azontúl az egyház és az állam siessenek pártfogó kegyeikkel halmozni, segélni, támogatni a hazai tanügyet.