Századok – 1909

Értekezések - FÖLDY-DOBY ISTVÁN: Földy-Doby Antal emlékezete 831

FÖLDY-DOBY ANTAL EMLÉKEZETE. 833 sem maradhatott meg otthon. Az apa tanítónak nem akarta nevelni fiát, mert azok szomorú sorsát látta saját magánál. Iparosnak szánta, a fiú pedig, mivel gyenge szervezetű volt, a szabóságot választotta. Ezért 1840 őszén Beregszászra vitte apja Deák János női szabóhoz, a hol két évig volt. A rossz bánásmód és élelmezés következtében itt annyira elbetegesedett, hogy haza kellett vinni. A mostoha miatt azonban nem volt maradása otthon, felgyógyulása után 1842-ben Szatmárra került Pritulszky János nevű, tót származású szabómesterhez, a ki az eleven, tanulékony gyermeket rövid két év múlva 1844-ben felszabadította, a mi az akkori czéhrendszer szerint a ritkaságok közé tartozott. Felszabadulását atyja nem érte meg, mert elhagyván felesége unszolására 27 évi szolgálat után Vitkát, a kisebb jövedelmű darai állomásra ment át, a hol a Szamosba fuit, a mikor két kis gyermeket akart kimenteni belőle. 1845-ben elindult a kötelező vándorútra, megfordult Debreczenben, Kassán, Pesten, majd Szatmárra került, a hol czéhbe állott. Ekkor 1848-at irtak már és márcziusi szél lengedezett a levegőben. A veszélyben lévő hazának minden fiára szüksége volt, beállt ő is Vasvári Pál »Rákóczy« csapatába toborzó őrmesternek. A gyenge szervezetű fiatalembert azonban az izgalmak, a rendetlen életmód annyira kimerítették, hogy vérhányás miatt kórházba került. Felgyógyulása után hiába kérte nővére és annak férje, felcsapott újra katonának, de most »Lehel« huszárnak, a hol mint őrmester végigküzdötte a szabadságharczot. Világos után hazabujdosott, a hol jószívű rokonai és ismerősei elrejtették az üldöző császári hatalom elől, a környékbeli úri nők pedig annyi munkával halmozták el, hogy alig tudta elvégezni. A katonaság miatt még mindig zaklatták, azért Tiszaujlakra költözött, a hol felvétette magát a czéhbe és annyira megnyerte társai bizalmát, hogy megtették czéhjegyzőnek 1854-ben, a mely tisztét 1859-ig viselte. Testi fáradalmai sohasem csigázták el annyira, hogy lelke műveléséről megfeledkezett volna. Mint inas, azután mint legény, később mint czéhbe állt mester minden szabad idejét az önképzésre fordította. Szépirodalmi és történelmi munkákat olvasott, míg társai mulattak. Nagy befolyással volt lelkére a »Vasárnapi Újság«, a melyet első megjelenése óta haláláig legjobb barátjának ismert. Ebben az időben jelentek meg Boros Mihály népies munkái, a melyek egv kölcsönkönvvtár felállításának eszméjéhez vezették lelkét." Tiszaujlakon szívesen látták az úri körök is a művelt iparost. Bejáratos volt Késmárky Sámuel tiszaujlaki kerületi orvos házához is és annak Anna nevű leányát 1856 szeptember 20-án fele-SZÁZADOK. 1909. X. FÜZET. 57