Századok – 1909

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: De Saussure; Caesarnak II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvari nemesének törökországi levelei 1730–39. Ism. Gálos Rezső 777

778 TÖRTÉNETI IRODALOM. sure, Rákóczi udvarában élt franczia nemes jegyzeteinek örvendhetünk. Thaly Kálmán életének — a mely egészen a Rákóczi cultusát szolgálta — egyik legszebb percze lehetett annak a kötetnek megismerése, a melynek létezését már régen sejtette. A véletlen, a kutatásnak egyik legfontosabb eszköze — vetette felszínre a Saussure sárguló kéziratát is. Tóth Sándor genfi ref. theológusé, immár lelkészé az érdem, hogy ezt a ritka kincset Claparède Sándor genfi házában megtalálta és néhai Thaly Kálmánunk figyelmét ráirányította. Hosszas utánjárással sikerűit a munkát lemásoltatni, lefordíttatni s az Akadémia hosszú, egyfolytában tartó munka után végre közzé is tette a kéziratot, a melyet Thaly az előzékeny tulajdonostól a Magyar Nemzeti Múzeum részére is megszerzett. Mikes munkája után Saussure emlékiratainak legnagyobb értékük abban rejlik, hogy Rákóczi utolsó éveiből, betegségéről és haláláról sokkal részletezőbb modorban és több adatot őriztek meg amannál. Thaly Mikes művében inkább szépirodalmi, Saussure-ében inkább történelmi remeket látott. De éppen Saussure munkája a bizonyítéka, hogy Mikes is (mint eddig is tudtuk) mindvégig lelkiismeretes, hű megfigyelője és krónikása volt az eseményeknek. Csakhogy többet tanult franczia mintáitól, hogysem kellően függetleníthette volna magát tőlük. Csevegéseinek, művelődési adatainak tárgyi (de nem nyelvi) jelentősége ezért hova-tova elenyészik. Saussure munkájának sorát efféle nem igen zavarja. Híven s lehető részletesen követi az eseményeket. A ki ezeket följegyezte, Cesar Saussure lotharingiai származású család ivadéka volt. 1705-ben Lausanneban született mint ref. lelkésznek elsőszülött fia ; alig húsz esztendős korában már Londonban találjuk s nem kevéssé jellemző, hogy már ebben az időben szorgalmasan jegyezgeti élményeit. Pedig ekkor még alig szereplő embere a világnak. S mikor az új konstantinápolyi nagykövetnek, mylord Kinnoultnak kíséretében Konstantinápolyra utazik, maga is alig-alig sejti, hogy hazánkkal s nagy fejedelmünkkel rövidesen minő szoros kapcsolatba kerül. A konstantinápolyi követségen ismerkedik meg az oda bebejáró magyar urakkal, köztük különösen Zay Zsigmonddal s talán Mikes Kelemennel is. 1733-ban konstantinápolyi állását megúnva szülőföldére akart visszatérni s midőn búcsúzni a magyar urakhoz, Rákóczi udvarába átment, ezek a távozásról lebeszélték s magyaros vendégszeretettel marasztották a Rákóczi udvarában A nagy fejedelem környezetében élte tehát ennek utolsó éveit, itt maradt Rákóczi halála után is 1736-ban. Még azontúl — munkáját 34 évvel utóbb írta — hosszú életet élt : majdnem félszázadot. 78 éves volt, mikor 1783-ban