Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

OPULI LÁSZLÓ IIEltCZEG, MAGYARORSZÁG NADORISPÁXJA. 743 vethetjük ezt azon levélből, melyet a kassai pactum megkötése után Nagy Lajos király magyar és lengyel legfőbb emberei : Telegdi Tamás esztergami érsek, Demeter erdélyi püspök, utóbb szintén esztergami biboros érsek, Opuli László herczeg, immár Oroszország kormányzója, Csáktornyai Laczkfi István erdélyi vajda, Szepesi Jakab ispán és országbíró, Sendivoj Lengyelország kapitánya és Weissenburgi Bartos, Kujávia kapitánya Brünnben 1375 április 14-én állítottak ki, melyben becsületszavukra és a szent Evangeliomra tett eskü alatt fogadták, hogy a házasságot Zsigmond és Mária közt, mihelyt annak törvényes ideje elkövetkezik, consummáltatják. 1 László herczeg azonban ekkor már nem volt Magyarország nádorispánja, milyenül 1372 szeptember közepéig találjuk, 2 hanem Oroszország kormányzója, ura és örököse, mint magát czímezi ; de át kellett lépnünk nádorsága idejét az összefüggés végett, és még inkább átlépjük e határt, midőn Vilmos osztrák herczeg eljegyzését Hedvig magyar királyi herczegnővel és Nagy Lajos király szövetkezését Ausztriával, a miben Opuli László herczegnek szintén jelentős része vala, ide kell csoportosítanunk. Tudjuk, hogy a magyar Anjouk, kiválóan idősb Erzsébet királyné benső barátságot tartott II. Albert osztrák herczeggel és feleségével. Nagy Lajos király is, a mikor csak tehette, pártját fogta IV. Rudolf herczegnek, II. Albert fiának, noha ez nem egyszer ellenkezett pártfogójával és érdekeit nem kímélte (Aquilégiai patriárka, Carrara Ferencz, Jágerndorfi Pál), mindazonáltal föntartotta a Habsburgok javára kötött szerződéseket, sőt igen megneheztelt III. Albertre, IV. Rudolf utódára, midőn ez éretlen észszel fölmondotta a barátságot Magyarországnak, a miért Nagy Lajos király és anyja is megsemmisítette a szerződést, melyet a Habsburgokkal 1361 deczember 31-én kötöttek 3 és szövetkeztek a bajorokkal az osztrákok ellen, valaminthogy István úr árváját, Erzsébet herczegasszonyt, eddig III. Albert jegyesét IV. Károly császár Venczel fiának ígérték el feleségül. 1 Eredetije hártyán, hét függő pecséttel a bécsi cs. és kir. állami Itárban. Rep. XII. a L. Czech összeállítását. Franki: A nádori és országbírói hivatal, 161. lapján. Ellenben a leleszi konvent még 1372 október 6-án is Lászlót, az opuli és veluni herczeget nevezi nádornak. (Zichy Okmt. III, 470.) — 1372 október 13-án azonban már Imre, a Simontornyai Laczkfi, nevezi magát Magyarország nádorispánjának. (Zichy Okmt. 711, 471.) — Okiratilag legelőbb találom László herczeget »Oroszország urának és örökösének« az Anjoukori dipl. eml. III, 43. ded. Sanok, 1372 deczember 9. : Nos Ladilas d. gr. dux Opuliensis, Veluniensis, terreque Russie dominus et heres, a miből azonban nem következik, hogy nem október elején lett azzá. » Fejér, CD. IX/IV, 58. ded. Buda, 1367 október 11.