Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

.738 PÓR ANTAL. magok nevében tettek az oltárra offerákat a boldogult király lelke üdveért. Végre megérkezék a gyászmenet a székesegyházba, melyben Flórián püspök végezte a gyászmisét, mely alatt töméntelen ajándékot ajánlottak fel. Az volt ugyan elrendelve, hogy minden oltárnál mondjanak miséket, és a közönség járja sorra az oltárokat és minden oltárra tegye le adományát ; hanem a nagy néptömeg okozta szorongásban az eredeti rendelet kivihető nem vala. Az egyik kanonok tehát kellő kíséret mellett kétszer körüljárta a templomot nagy ezüst medenczét tartván karjai közt, melybe mindenki betehette a miséző papoknak szánt pénzt. A begyűlt összegből aztán mindegyik kapott egy-egy marék cseh garast. Az oltárra pedig, melyen a püspök celebrált, legelőbb két vég drága biborbársonyt és két vég finom posztót tettek, mint a többi templomban történt, aztán egymásután léptek elé az elhúnyt király tisztviselői és mindegyikök azon edények közül ajánlott fel némelyeket, melyekkel királyának szolgált vala : a főkamarás és alkincstárnok ezüst tálakat tettek le az oltárra abroszokkal és asztalkendőkkel együtt, az étekfogó és helyettese négy nagy ezüst tányért ajánlott föl, a pinczemester és segédje ezüst kancsókat és kupákat hoztak, az alkamarás, ki a lovászmesteri (marschalcus) hivatalt tölté be, a volt király egyik jó kezes lovát, az allovászmester azon paripát adta a püspöknek, melyen ez alkalommal a király személyesítője lovagolt. Midőn végül a zászlóvivők léptek előtérbe, és mint szokás ily alkalmakkor, széttörték a zászlókat, végtelen sirás és jajgatás tölté be a krakói főtemplom boltozatát. A gnieznói főesperes, kitől e leírás ránk maradt, hozzáteszi, hogy a siránkozást főleg az fokozta, mert a jelenlevők eleve sejtették az ország bekövetkező romlását stb., stb., a mit Dlugoss és Caro ész nélkül utána írtak, mintha bizony Kázmért az erkölcstelen, bujálkodó, falánk »paraszt királyt«, mint őt a lengyel nemesek gúnyolták, ki törvénytelen adókkal rótta meg őket, a zsidók oktalan pártolásával Lengyelország jóllétét örök időkre aláásta, annyian sajnálták volnaJ Hisz ha a gnieznói főesperes csak egy csipetnyit is becsülte volna, aligha vetemedett volna sírja föltörésére és megrablására ! Ezen — úgy vélem — utólag közbeszúrt baljóslatok az ő alávaló jellemének, melylyel minden — mint hitte — vetélytársát és a lengyel egyházat méltatlanul megbecstelenítette, förtelmes mocskolásai. E gyászos ünnepély után sietett Nagy Lajos, immár lengyel király Gnieznóba, Nagy-Lengyelország fővárosába. Útközben Kalis városában nagy gyülekezet fogadta és ünnepélyesen hűséget fogadott új királyának. Gnieznóban minden előkészület megtörtént a második koronázási ünnephez. Elhelyezték a templom-