Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

OPULI LÁSZLÓ IIEltCZEG, MAGYARORSZÁG NADORISPÁXJA. 735 törlendőknek találták, minthogy Lengyelország ily széttagolása (dismembratio) nagy veszedelemmel járhat. Nagy Lajos király tehát elküldé László opuli herczeget a lengyel főpapokhoz és főurakhoz, hogy határozzanak, ítéletet hozván a fölött : volt-e Kázmér királynak joga a főpapok és főurak meghallgatása és hozzájárulása nélkül ennyi herczegséget és országos területet elidegeníteni ? Azonban a főpapok és főurak a stettini herczeggel, ki a császárnénak, IV. Károly feleségének volt unokaöcscse, ellenkezni ily kényes ügyben vonakodtak. Opuli László herczeg tanácsára tehát az ügy elbírálását a rendes bíróságra hárították. Ennek következtében a szandomiri és krakói törvényszék együttesen látott törvényt és ítéletileg kijelentette, hogy néhai Kázmér király szóban forgó rendelkezése, mint az országra káros és a rokonságra sérelmes, megsemmisítendő. Nagy Lajos király e kedvező ítélet megerősítését a lengyel főpapoktól és főuraktól is kérte. Ezek azonban a király e kívánságát ismét nem voltak hajlandók teljesíteni. Nagy Lajos király tehát magával Kázmér stettini herczeggel kezdett egyezkedni. Az egyezkedés hamar czélhoz vezetett. Kázmér herczeg köszönettel fogadta a király azon ajánlatát, hogy a dobrzyni herczegséget a bidgosti, baladowi (Wlothow) és walczi várakkal és uradalmakkal együtt hűbérül neki engedi át. — A főurak semleges viselkedése okát ez érintett ügyben annak is tulajdoníthatjuk, minthogy Nagy Lajos király nem osztogatott bőséges kegyelmeket a potyakedvelő lengyel uraknak. 1 Midőn Nagy Lajos király fölhítta Bogurja Jaroszló gnieznói érseket, hogy őt megkoronázza, ez azon Nagy-Lengyelország nevében tett kérelmet koczkáztatta, koronáztassa meg magát Gnieznó főszékesegyházában, a hol előbb a lengyel királyokat megkoronázni szokták vala. Csakugyan ; Lokietek Ulászló volt az első, ki magát Lengyelország királyává Krakóban, melynek lakói híven csatlakoztak hozzá, koronáztatta meg. Ugyanő a német lovagrendtől való félelmében a koronázó jelvényeket is Gnieznóból Krakóba hozatta. Kázmér királyt is Krakóban koronázták. Nagy Lajos király hivatkozva az előzményekre, a nagylengyelek kérelmét megtagadta ; megígérte mégis, hogy a koronázás után meglátogatja őket. Nem valószínű azonban, hogy azt is megígérte, miszerint a gnieznói főszékesegyházban egy második koronázási ünnepélyt enged rendeztetni, és a koronázási jelvényeket, a koronát, jogart 1 Ex adventu Ludovici Hungáriáé regis in Poloniam mediocris tenuisque et pene nulla duloedo et voluptas tarn militarium quam popularium animos invaserat. (Dlugoss, Hist. Polon. III, 334.)