Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642 - bef. közlemény 713

HORVÁTH MIHÁLY ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS. 715 rencsétlenek vígasztalója, az elnyomottak fölemelője, az árvák megszánója és kegyes atyja« ... a ki »a Teremtő iránt fogadásban és áldozatban hív és alázatos, nemzetéhez jóakaratú, az idegenekhez szíves, alattvalóihoz bőkezű, a szerencsétleneken könyörülő s az elnyomottaknak legerősebb szabadítója vala. Érzelmében ennélfogva nemes, a tanácsban előrelátó, beszédében igaz, ígéretében állhatatos, ítéletében igazságos, a dorgálásban fönséges vala.«1 Margitot, a szentéletű királyleányt Veszprémben, majd a Nyulak-szigetén, a kolostor falai között a keresztény eszmék töltik el boldogsággal, midőn a világi élet fényétől és élvezeteitől megválva, zsolozsmát énekel, elmélkedik, mély áhítattal imádkozik, Krisztus kínszenvedését és a szentek életét olvassa, betegeket ápol, mindeneknek szolgálatára áll és egyházi ruhákat hímez. Szent Zoërard (András) és Benedek Szkala melletti barlangjába és Szent Gellért bakonybéli magányába is a keresztény hit sugarai világítanak be s ezek fényénél értjük meg azt a nagy feladatot, melyet e lelkes olasz magyar földön megoldott. A mi a krónikákat illeti, Anonymus ugyan egyenesen Magyarok Történetének (Gesta Hungarorum) nevezi a művét 2

s Kézai 3 és a Bécsi Képes Krónika írója is4

krónikájokban a Magyarok Történeté-1 látja : de ezek a krónikák a magyarok leszármazásán és hadi műveletén kívül magáról a nemzetről, ennek belső életéről édes-keveset beszélnek. Árpád nemzetsége és az ebből leszármazott uralkodók a középpont, a mely köré az események sorakoznak. Még a vérszerződés is a fejedelem és nemzetsége jogának biztosítását hirdeti. S midőn Anonymus kevés szerénységgel hangoztatja, hogy »Magyarország. . . ezentúl minden időben gyönyörködjék írójának zsengéjében, mert íme kezdve van királyainak és nemeseinek származásrendi«, nyomban így fohászkodik : »Mely királyokért légyen dicséret és tisztesség az örök királynak és boldog anyjának, Máriának«.5 1 Szent László király legendája III. és IV. fejezet. (Szabó Károly : Magyarország történetének forrásai I. köt. IV. füz. 93—96.) 2 Anonymus : Gesta Hungarorum. Prologus. 3 M. Florianus : Fontes Domestici II. 52. 1 U. az : U. o. II. 100. 5 Anonymus : Prologus. 49*