Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Felelet a válaszra és Takáts Sándor II. válasza 690

TÖRTÉNETI IRODALOM. 693 A t. bíráló azt mondja, hogy az 1514. évi LXVIII. t.-czikk nem vonatkozik a hajdúkra. Hát ki állította ezt ? Hiszen én szórúlszóra adtam ezt a törvényt, mely csakis a marhahajtás betiltásáról szól. Bár ez a törvény napnál világosabban megmondja a kihajtási tilalmat, a t. bíráló szerint ez nem kiviteli tilalom. Hát itt megint megemlítek valamit, a mit a t. bíráló úr még nem tud. A mikor az 1514. évi törvényt meghozták, s a német vásárokra magyar marhát nem hajtottak többé, a német rendek eltiltották a kereskedőiket és a mészárosokat a Magyarországban való marha vásárlástól. Azaz hogy retorsióval éltek. A bécsi és a birodalmi mészárosoknak egész csomó könyörgő folyamodása maradt ránk, a mikben azért esedeznek, hogy Magyarországba mehessenek ! A kenyér nélkül maradt hajtók lázadása tehát nagyon könnyen érthető. A. E. ur a bírálata írásakor még nem tudta, hogy a hajtósohasem fizetett harminczadot. Most azt állítja, hogy már tudja. Ë3 haragjában elnevezi a hajdúkat tolvajoknak, a miért néhanapján a gazdáik parancsár aelkerülték a császár harminczadját. Hát jegyezzük meg jól, hogy a t. bíráló esze szerint mindenki, a ki az elvámolni valót a fináncz előtt elhallgatja, az bizony tolvaj. Ami az alsó-ausztriai kamara alá helyezett óvári főharminczadot é3 fiókjait illeti, arra nézve a t. bírálót fölvilágosítom, hogy az összes XVI. századi tárgyalások a közös pénzügyi levéltárban vannak. A magyar kormányszéliek száz év alatt még annyit sem tudtak kivinni, hogy az óvári föharminczados (a ki mindég' német volt) a magyar törvény alá tartczzék s a magyar törvénynek engedelmeskedjék ! A t. bíráló azt mondja, hogy én csodálkozva kérdeztem őt válaszomban, honnét tudja ő a Jagellók vámemelését ? Először is én semmit sem kérdeztem, másodszor nem is csodálkoztam. E kérdésre nem volt szükségem, mert ha a t. bíráló úr nem is olvasta, mások bizonyára tudják, hogy én a XVI. és XVII. századi marhavámokat már régen közzétettem, még pedig nem a törvények, hanem a királyi rendeletek alapján. A törvényekben ugyanis a vámemeléseknek igen kis részét találjuk meg. A t. bíráló úr pompásan ért az elcsavaráshoz. Azt mondja,' hogy ő a fejezet szón bekezdést értett, s ott tényleg megvan, a mit ő idézett. Dehogy is van ; nincs ott semmi, sőt ez a kifejezés »szláv darabontoké elő sem fordul könyvemben. Azt mondja a t. bíráló, hogy én valótlanságot állítok, mikor hírré teszem, hogy neki olyan adata nincsen, a mivel megdönthetné a magyar rendek és a velem egy nézeten lévő történetírók azon állítását, hogy Magyarország maga is eltarthatta volna a katonaságát, ha a jövedelmeivel maga rendelkezik. Es a t. bíráló itt idézi egy évnek fictív bevételét és kiadását. Ez az