Századok – 1909

Történeti irodalom - Ferenczi Sára: Ráday Pál Lelki hódolás czímű imádságos könyvének első kézirata. Ism. Szűcsi József 680

|681 TÖRTÉNETI IRODALOM. Négyesy tanulmánya is meglehetősen hatás és eredmény nélkül maradt. Hogy egyebet ne említsünk, Négyesy rámutatott, menynyire jogosulatlan Rádayt a nemzetietlen kor költői közt emlegetni, és még ma is ott tárgyalja minden irodalomtörténetünk. Pedig Ráday sem időrendileg, sem versei szellemével nem sorolható az említett időszak lyrikusai közé. Egyrészt a főrangú lyrikusok, másrészt a protestáns egyházi költők XVII. századi csoportjához kapcsolódik. Az irodalom eddig nem igen vett tudomást arról, hogy Balassa Bálint iskolája két, egymástól elég élesen elkülönülő korszakra oszlik : az iskola virágzásának és hanyatlásának korára. Az elsőt az jellemzi, hogy jóformán tisztára Balassa Bálint eszmekörében mozog, az ő versalakjait használja, őt iparkodik hangban és modorban utánozni. Az iskola e korának feje Rimai János, a ki nem egyszer még a mestert is eléri. A második korszakban beáll az iskola bomlása. Balassa mellett idegen hatások, idegen versformák is jelentkeznek, az igazi lyrai szellem kiveszőben, a forma szépsége hanyatlóban van. Ezt a korszakot Koháry, Radvánszky János, Zichy Péter és Amadé Antal képviselik. Közéjük tartozik Ráday Pál is, mint minden tekintetben a legkiválóbb egyéniség, de rajta Szenczi Molnár hatása már szinte erősebben érzik mint Balassáé. Ferenczi Sára dolgozata nem öleli fel Ráday egész pályáját, csak a Lelki hódolás általa felfedezett első kézirata alapján egészíti ki Négyesy életrajzát. Nem első ízben újra beigazolódik Négyesy egy feltevése, hogy t. i. a Lelki Hódolás valóban nem Ráday benderi tartózkodása alatt keletkezett, hanem ott csak sajtó alá rendezte a szerző. Az első kézirat tanúsága szerint 1706-ban a könyv már majdnem teljesen készen volt. Benderben Ráday átdolgozta az egészet, még pedig nem a legszerencsésebben, mert a prózai részt nagyon bőbeszédűvé tette. Ferenczi Sára dolgozata függelékében kiadja az első kézirat e részét, a mi nem kevéssé növeli munkája érdekét. Az első kéziratból kiderül az is, hogy az imákat eredetileg latinból fordította le Ráday felesége számára. A latin eredetit szerzőnk nem találta meg. Tüzetesebb kutatással remélhetőleg még ezt is felfedezi. Talán rá lehet bukkanni a Ráday könyvtárban. A kézirat nagy készültségre valló philologiai feldolgozása mellett, végleg tisztázza a dolgozat Ráday életrajzának egy vitás pontját is : házasságának történetét. Itt is kiderül, hogy Négyesy helyes nyomon járt. Ez érdemekkel szemben keveset nyomnak az értekezés fogyatkozásai. Ezek a kezdőre vallanak. Szeret tekintélyekre hivatkozni és belőlük szükség nélkül idézgetni. Az pedig, hogy mindig az egyes szám első személyében beszél, azt a benyomást