Századok – 1909

Történeti irodalom - Jorga; N.: Geschichte des osmanischen Reiches. Ism. Mangold Lajos 673

|676 TÖRTÉNETI IRODALOM. talógusok és ismertetések révén könnyen megközelíthetők lettek volna. Gárdonyi teszem, nem rég ismertette a mainzi török kéziratokat (Magyar Könyvszemle, 1905.). Karácson Imre pedig (Századok, 1908.) magában Konstantinápolyban bukkant lappangó kéziratokra, melyekről sem Hammer, sem más nem tudott.1 A régi török krónikákról szól ugyan a 150. és 275. lapra odavetett jegyzetben ; de ez zavaros és ki nem elégítő. Az olvasó csak a 275. lapon tudja meg, hogy a Seadeddin krónikája voltaképpen mennyit ér, és hogy azt Thúry magyarra fordította. Ugyancsak a 150. lapon azt írja, hogy Leunclavius Annales-ci 1596-ban jelentek meg először, a mi tollhiba (1590 helyett). Általánosságban még csak egy megjegyzést teszek. Jorgának sem sikerült mindenütt áttekinthető, tiszta képet megrajzolni az eseményekről ; sok helyütt a részletek dominálnak. De lia tekintetbe vesszük, hogy akkoriban mind az iszlám-világ, mind a keresztény Balkán-államok sokáig híjával voltak az egységnek és egységes irányzatnak, akkor be kell ismernünk, hogy a két ellentábor mérkőzéséről egységes képet nyújtani oly feladat, a melyen alkalmasint Jorga követői is hajótörést fognak szenvedni. A szeldiuki törökökről szóló fejezetekben pedig a monoton szabályossággal ismétlődő rablókalandok nehezítik meg az áttekintést. Egy módon kiadó és szerző segíthettek volna ugyan némileg e bajon, ha t. i, bővebb fejezetczímekről és oldaljegyzetekről,, továbbá térképekről gondoskodtak volna. De nemcsak ezeket nélkülözzük, hanem még tartalomjegyzék sem áll rendelkezésünkre (az utolsó kötetre utalnak), a mi ugyancsak megnehezíti a könyv használatát. Áttérek most a részletekre. Az I. és II. fejezetben Jorga felhasználta ugyan Vámbéryt és az élavult Guignest meg Klaprothot, de nem értékesítette a legszebb jellemzést, melyet valaha a nyugat-ázsiai »steppék«-ről írtak. Ertem Middendorf leírását (a pétervári akadémia Mémoire-jei között, 29. köt.). Hahnnak művét : Das Alter der wirtschaftl. Kultur der Menschheit (1905.), mely a nomád életmódot mint a »steppe« következményét értelmezi, szintén mellőzte, nemkülönben Peisker munkáját (Die älteren Beziehungen der Slawen zu Turkotataren etc. 1905.), mely mellesleg mondva magyar vonatkozásokat is tartalmaz. — A Jenissei mellékén talált és Thomssen által megfejtett ó-török feliratokról mitsem szól, a mint Birth és Franke sinai tanulmányait is mellőzte, és a mi boszantóbb mulasztás : Marquart-1 Meg kell azonban jegyeznem, hogy a II. kötetben sok helyt felhasználta szerzőnk a szóbanforgó kéziratokat. V. n ég össze, a r> it Gerland E. a Deutsche Leiteraturzeitung 1909. 24. számában a források felhasználásáról m nd.