Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642

OPULI LÁSZLÓ HERCZEG, MAGYARORSZÁG NÁDORISPÁNJA. 645 tokok legnagyobb részét, ellenben ötezer arany forintot fizettek Magyar Pálné asszonynak.1 Egy másik érdekes ügyben, mely epizódszerűen belejátszott az anjoukori magyar történetbe, szintén része és megemlítésre méltó nemes része volt Opuli László herczegnek és nádorispánnak. Megtelepedett nálunk Magyarországon egy Henrik nevű szilézi herczeg, kit azonban okleveleink csak beczéző nevén egyszer Hennikónak, máskor Hemulinnak, Himulnak is neveznek. I. Károly király azt mondja róla, hogy Hennikó herczeg feleségének, a lengyel Erzsébet királynénak germanusa, azaz kisöcscse.2

Mihez képest aligha csalódunk, hogy e Hennikó Sveidniczi Bernátnak fia Kunegundától, idősb Erzsébet királyné nénjétől vagy valami közeli rokona vala. Nagy Lajos király, ki a szóban forgó herczeget cseh Hennikónak, kedves családjabelijének (Hennico bohemus, familiaris noster dilectus) nevezi, 1362-ben Zágrábban levén, megkérte Kanizsai István zágrábi püspököt, engedné át a sopronmegyei kertesi és nádasi birtokait Henriknek. A püspök szó nélkül teljesítette királya óhajtását, annál inkább, minthogy ez megígérte, hogy majd megszolgálja neki ezt a szívességet.3 E birtokokat — úgy tetszik — azért adta Hennikónak Nagy Lajos király, mert nemsokára úgy találjuk, hogy Hennikó, ki Sopronban Szászlopot is birván, immár Szászlopinak neveztetett, férje Pothli Pál leányának, Moz-nak,4

kit a király, miután fivérei elhaltak, fiúsított, hogy atyja után örökölhessen. Igen ám, de Moz fivére Pothli Pálfia Miklós még halála előtt eladta Pot hl-, Pordány- és Bideskúton levő birtokait a Kanizsaiaknak.6 Ebből természetesen pör támadt, melyben Szécsi Miklós országbíró a szóban forgó birtokot Szászlopi Henriknek ítélte oda, a mit annál könnyebben tehetett, minthogy a Kanizsaiak okleveleit, melyekkel védhették volna jogukat, a királyi levéltárban zár alatt őrizték, a mint azt Nagy Lajos király maga elbeszéli.« 1 M. N. Múzeum ttára törzsanyaga, ded. Visegrád, 1369. febr. 28. Kiadva Fejérnél, CD. IX/IV, 202. — Olv. hozzá a Kath. Szemle 1889. évfolyamában Nemes Magyar Pálné asszony cz. értekezésemet. 2 Anjouk. Okmt. III, 176. ded. 1335. június 22. Minthogy I. Ulászló lengyel királynak ily nevű fia nem volt, a germanus szót nem lehetett testvérnek értenünk. 3 Soproni Okit. I, 336. 4 Soproni Okit. I, 373. — Ezen Pothliak bevándorlott olaszok lehettek, minthogy egyik családtagjok Lombard ragadványnevet viselt. (Ugyanott, 368., 408.) — A magyar történelemben Estei István őrgróf ivadéka szintén Lombardnak neveztetik. (Theiner, Hung. I, 303.) 5 Soproni Okit. I, 356. » Soproni Okit. I, 386. V. ö. Fejér, CD. IX/IV, 212.