Századok – 1909
Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642
OPULI LÁSZLÓ HERCZEG, MAGYARORSZÁG NÁDORISPÁNJA. — MÁSODIK KÖZLEMÉNY. — Azon rendeletek és ítéletek közül, melyeket Opuli László herczeg mint nádorispán kiadott, illetve hozott, a fontosabbak és korfestők közül nem mellőzhetünk némelyeket. Ide tartozik azon rendelete, melyben Sopron nagybirtokosainak, nevezet szerint a fraknai grófoknak, a két Nagymartom Miklósnak meghagyta, hogy jobbágyaikat, ha megfizették a földbért, szabadon engedjék Sopronba áttelepedni, minthogy a királyi fölség Sopron városát népesíteni akarja,1 a mi nagyon beillett azon eszmekörbe, mely a városok, a polgárság jólétének előmozdítása által az ország anyagi föllendülését czélozta. Az ó-budai apáczák által a Magyar Pál né asszony ellen indított pörben hozott ítélete szintén igen érdekes, noha csak utolsó fejezetét képezi egy oly borzalmas regénynek, milyet vadságában csak az élet tud megírni... Magyar Pálné asszony a Nádasdiak nemzetéből Csapó fia András unokájának, Gersei Lászlónak legkisebb leánya volt Köcski Sándor országbíró húgától. Született a XIV. század elején, 1310 körül, midőn túl a Dunán a féktelen Küsziniek (Güsszingiek), szövetkezve a szomszéd osztrák és stájer urakkal, ezen vidék egyházi és világi főurait meghódoltatták, a nemességet szolgálatukra kényszerítették és fittyet hányva a koronás fejedelemnek, mint kiskirályok zsarnokoskodának. Hasztalan indultak ellenök I. Károly király csapatai, a nemesi fölkelés ; még ha győzött is, győzelmének hatása csak addig tartott, míg leült és föloszlott. A király jobbágyai tehát mindenképpen arra törekedtek, hogy a dunántúli veszedelmes egyetértést megbontsák, és a Küsziniek ellen saját területükön pártot szervezzenek, mely úton lassan-lassan, szinte négy évtized múlván sikerűit is a Küsziniek hatalmát megtörniök. A Gerseiek, László és öcscse, Dénes voltak az elsők, kezdetben az egyedüliek, kik a Kíisziniektől visszavonulván, a szent korona hűségére áttértek. A hírhedt Küszini Iván, a hazaáruló 1 Magy. tört. tár, IX, 122.