Századok – 1909

Tárcza. - Vikár Béla: Jalava Antal † 617

620 TÄRCZA. melyekből a finn olvasóközönség javarésze nyert annak idején útbaigazítást a finn közélet dolgairól. Hasonló szellemtől vannak áthatva mély tanulmányokon alapuló, magyar tárgyú monographiái, melyekkel Deák Ferencz és Széchenyi István gróf pályája — mint központok — körül Magyarország legújabb történetének korszakos mozzanatait világítja meg. Mindenik egy-egy kötet külön, s a publicistika c nemű termékei sorában mindenkép elsőrendű. Csak nemrégiben írt egy önálló felfogású, szép tanulmányt Görgei Arthúrról (az Aika cz. folyóiratban). Látnivaló, hogy Jalava Antalnál, lia egyebet sem írt volna is, mint magyar vonatkozású dolgozatait, termékeny munkásságról lehetne szólani. Ámde szinte lehetetlen számot adni mindenről, a mit ezen kívül alkotott. Hazafias lelkével részt vett mindenben, a hol valami nemzeti ügy érdeke forgott szóban, elkezdve a finn operától és nemzeti színháztól a finn közművelődés, irodalom, tudomány, művészet és társadalmi élet legkisebb mozgalmáig. Talán a legtevékenyebb fia volt a kis Finnországnak, pedig ez nagy szó a lázas munka e classikus területén, a hol már rég nem érik be az »évszázak mulasztásainak pótlása« feladatával, hanem a jövőt alapozzák s a művelődés jegyében igyekeznek helytállani az aránytalan harcz közepett, egy kíméletlen nagyhatalom túlkapásaival szemben. Az önfeláldozó, munkás hazafiak sűrű sorai közt, a kik egyesegyedűl a művelődés élére való emeléssel tartják a kis Finnország nemzeti létét megmenthetőnek, Jalava Antal a legtöbbet érők egyike volt. Bár sokfelé osztotta cl idejét és erejét, minden téren maradandót művelt, mert mindenütt egész énjét bele tudta fektetni munkájába. Hiányát meg fogják érezni a finn közélet mezején mindenütt. És e sokirányú, sok embertől is elégnek tetszhető munkásság sem nyűttc el egykönnyen a hatalmas szervezetű embernek idegzetét. A komor jellemek hazájában szinte szokatlan állandó jó kedvvel sürgött-forgott a kötelességteljesítés ösvényein. A társaságba, a hol jelen volt, kedves modorával, figyelmességével, ötletességével mindig lelket tudott önteni. Egyesítette magában a komoly finn ember jó tulajdonságait : a jellemszilárdságot és törhetetlen munkabírást a könnyedebb magyarnak fejlett társasági érzékével. így nem csoda, hogy mindenki szerette, a ki valaha c gazdag kedélynek közelébe jutott. Nálunk is sokan voltak személyes jó ismerősei, sőt barátai. Valahányszor meglátogatta jóformán második hónát, Magyarországot, ki nem fogyott a meghívásokból ; mert igazi örömnap volt, a mit körében tölthettünk. Sohasem fogjuk elfelejteni, a kik ismertük. És méltó, hogy a nemzet se felejtse el soha őt, a magyarságnak Északon legjobb, legtevékenyebb, legigazibb barátját ! VIKÁR BÉLA.