Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

604 történeti irodalom. A tisztelt bíráló ezután áttér a hajdúság befeketítésére. Semmi különbséget nem tevén a királyi hajdúk, a szervezett szabad hajdúk, a kóborló hajdúk s a rácz meg az oláh hajdúk között, valamennyit egy kalap alá vonja, s valamennyit úgy tűnteti föl, mintha fegyelmezetlen, fosztogatásból éló rablók lettek volna. Előáll Szamosközy leszólásaival és készpénznek veszi azokat, holott történeti irodalmunk régen megállapította már, hogy Szamosközy politikai pártállása miatt szidja a szabad hajdúkat. Majd Zrínyi Miklósra hivatkozik, s nem veszi észre, hogy a XVII. század másik felében a végbeli élet nálunk már teljesen bomlófélben van, tehát az ezen korbeli állapotot általánosítani nem szabad. Különben is Zrinyi nem elégedett meg a bűnök ostorozásával — mint a t. biráló — hanem a magyar katona jó tulajdonságait is kiemelte, írván imigyen : »Kit kívánok és micsoda nemzetet akarok oltalmamra ? Azt mondom: az magyart kévánom, azért mert ez a legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb és ha akarja az legvitézebb nemzetség«/ A t. biráló mint bizonyítékot hozza fel a középiskolában tanult dolgot, hogy t. i. a megyék üldözték a hajdúkat. Dehogy is üldözték ! a megyéknek semmi közük sem volt a végbeli hajdúkhoz. Üldözni csak a zsiványhajdúkat, a kóborló csavargókat és fosztogatókat üldözték. Ráfogja a magyarságra, hogy a hajdúságért már kezdetben nem lelkesedett. Ez sem igaz, mert hisz, mint könyvemben kimutattam, a magyar tanácsosok még a szabad hajdúság eltörlése ellen is fölemelték a szavukat. A királyi hajdúkat meg Ausztria rendjei alkalmazzák először. S tették volna-e ezt, lia a hajdúk mind olyanok lettek volna, a milyeneknek a t. bíráló írja őket. Ilyen egyoldalúsággal, ilyen elfogúltsággal még a magyarfaló idegen generálisok sem írtak soha a hajdúkról. Még azok is elismerik, hogy a hajdú és a hajdú között nagy különbség van. Még ezek is megírják, hogy a hajdúság legveszedelmesebb és legkegyetlenebb része rácz és oláh.1 Sőt a hadi tanács még a szabad hajdúkat is védelmébe veszi, megírván róluk, hogy a fosztogatást meg kell nekik engedni, mert életüket különben fönt nem tarthatják.-' Csak a tisztelt bíráló, a ki nekem-lépten nyomon az elfogúltságot és az egyoldalúságot veti a szememre, nem veszi észre, hogy 1 Heister ezredese, Amanzaga Ferencz a muraközi és a szlavóniai hajdúságról 1688 aug. 16-án így ír : »per quospiam hajdones undequaqua protempore saltem similis praedae abripiendi gratia confluxos et majori ex parte Rascianis sive Valachis extant, spoliantur, verberantur imo et vita privantur.« (Köz. pénz. 1 vélt. 14663. f.) 2 Exconsilio bellieo 1678 oki. 4. »weilen unmöglich die leuthin aumb zu halten, sondern ihnen das rauben und plindern ad sustentandam vitam volenter-nolenter zu gelassen werden muss«.