Századok – 1909

Értekezések - PIVÁNY JENŐ: Magyar volt-e a Heimskringla Tyrkerje? 571

572 P1VÁNY JENŐ. Irodalmuk a XII-ik századig csak szóbeli volt, s főleg a nagyobb nemzetségek leszármazását és tetteit tárgyaló sa^a-kból, vagy krónikákból állott, a melyeket nemzedékről-nemzedékre a scald-ok őriztek meg és adtak elő. A keresztény papok eljöveteléig ezen scald-oknak fontosabb szerepük volt, mint a más országok &areZ-jainak, minstrel-jeinek, minnesaenger-jeinek, troubadour-jainak vagy hegedőseinek, mert ők voltak hiteles megőrzői az egyes családok genealógiájának, a mi a pogány normán társadalom örökösödési szokásai folytán nagy jelentőséggel bírt. A scald-ok csaknem kivétel nélkül a békésebb életű és magasabb műveltségű Islandról kerültek ki és oly tiszteletben álltak, hogy a kor vad erkölcsei daczára aránylagos biztonságban utazhatták be a normán országokat, s a fajuk hatalmasaival és műveltjeivel való személyes érintkezés által gyarapíthatták tudásukat. Az isiandi irodalom egyik gyöngye a Heimskringla, szó szerint A Világ Köre, a melyet a XlII-ik század elején Sturleson Snorro foglalt írásba, ő maga A Norvég Királyok Króniká-jának nevezi, s a Heimskringla elnevezés onnan eredt, hogy a kézírat elején ez volt a legszembeötlőbb szó. Sturleson aránylag röviden végez avval a korszakkal, a melyben mythologia és történelem elválhatatlanul össze vannak forrva, és azután nagy részletességgel adja elő a normán vezérek tetteit a XII-ik század végéig, érdekes bepillantást engedve ama korszak erkölcseibe és szokásaiba. Adatainak nagy része egyéb hiteles forrásokból megerősíthető, úgy hogy a Heimskringla, eltekintve mythologiai részétől, történelmi kútfőnek van elismerve. Négy századon át főkép kéziratokban keringett, s a tudományos világ keveset foglalkozott vele. 1697-ben Peringskiold kiadta Sturleson munkáját isiandi, latin és dán nyelven ; ezen kiadásban azonban a Tryggvesson Olaf királyról szóló saga-ba nyolcz olyan fejezet van közbeszúrva, a melyek a Sturleson -féle kéziratokban nem találhatók. Ezek a Grönlandból az amerikai continensre tett utazásokat írják elő, vagyis épp azokat, a melyek minket ez alkalommal legjobban érdekelnek. Ez tehát első pillanatra eme nyolcz fejezet hitelessége ellen szólhat. Azonban, mint Laing is megjegyzi, Sturleson valószínűleg ismerte e nyolcz fejezetet és azért hagyta ki, mert megzavarták volna története folytonosságát. Természetes dolog, hogy írt a grönlandi gyarmatokról, mert azok nemcsak összefüggésben voltak történetével, hanem századokon át léteztek ; ellenben az amerikai utazás csak kalandszámba ment, gyarmatalapításra nem vezetett és az ő korában kiüönös érdekkel nem bírt.