Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - I. közl. 537

546 l'ÓK ANTAL. II. Mióta az Anjouknak Magyarország trónját elfoglalniok, és hosszú, véres pártküzdelmek után az ország birodalmában megerősödniük sikerűit, levervén vagy megbékítvén az ország egységét is veszélyeztető kiskirályokat, oligarchákat : az ő és a hozzájok szító hazafiak törekvése abban egyesült, hogy a letöredezett határszéleket visszafoglalják, a függetlenségre törekvő melléktartományokat visszahódítsák, a hűbéres fejedelmeket a szent koronának tartozó hűségre visszatérítsék, s ekképpen a magyar királyok nagy czímét megvalósítsák. Károly-Róbert király minden irányban megkezdette tevékenységét. Visszaszerezte a csehek, osztrákok, stájerek és lengyelek által elfoglalt határszéleket ; megkezdette Szia von-, Horvát- és Dalmátországok visszafoglalását ; megindította a bosnyákok, ráczok, oláhok meghódolását, sőt tovább ment, midőn két fia, Lajos és Endre számára Lengyelország és Sziczilia trónját, mint secundogeniturákat biztosította azon reményben, hogy elél ő addig, míg harmadik fiát, István urat, ki atyja kemény természetét leginkább örökölni látszott, utódjáúl a magyar trónra fölnevelteti, kiképezheti. A magyar nemzet híven szolgálta királyát, magáénak vallotta politikáját s azt tehetsége szerint előmozdította. De a Gondviselés máskép intézkedett és Lajos királyfit emelte a magyar trónra, hogy nagygyá tegye vele együtt Magyarországot. Nagy Lajos király aztán atyja nyomdokain járván, visszahódította Sziavon-, Horvát- és Dalmátországot, előkészítette Galiczia és Lodoméria (Veres-Oroszország) bekebelezését, esetleg a lengyel korona öröklését, és azon volt, hogy a bosnyák, oláh, rácz, bolgár és moldvaországi népeket és fejedelmeket a magyar szent korona hűségére bírja és abban megtartsa. Sőt nagy későn három leánya születvén, szeme elől nem tévesztette Szicziliát sem, midőn ennek birtokát a rokon franczia királyok segítségével legidősb leányának, Katalinnak megszerezni kívánta, Máriának a másodszülöttnek és kiszemelt férjének, a császár és cseh király fiának Lengyelországot szánván, míg Magyarország Hedvignek, a legkisebbnek, kit Vilmos osztrák herczeggel eljegyzett, maradt volna. Mindez rengeteg föladat volt, mely Magyarország erejét annál inkább meghaladta, minthogy részére a magyar és — a mely akkor már szintén számba veendő volt —- a lengyel nemzet teljes hozzájárulását nem bírta, de még tartani lehetett azoktól is, kik össze Sztáray Okltár, I, 351. — Zichy Okmtár, III, 27., 327. — Franki: Nádori és országbírói hivatal, 161. lap.