Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - I. közl. 537

540 l'ÓK ANTAL. herczegekre azon előny háramlott, hogy Nagy Lajos király velők, a Habsburgokkal örökösödési szerződésre lépett, melynek kétségtelen jeléül eljegyezték III. Albert osztrák herczegnek feleségül Erzsébetet, István úr, magyar királyi herczeg árva leányát, mi egyenes várandóság volt Magyarországra, minthogy az időben (1362-ben) Nagy Lajos királynak még mindig nem valának gyermekei, reménysége is, hogy lesznek, csüggedőben vala, és Erzsébet volt a magyar Anjouk családjának Nagy Lajoson kívül egyetlen tagja, a mi azt jelentette, hogy Nagy Lajos király halála után Magyarország és Ausztria III. Albert és Erzsébet jogara alatt egyesülnek, minthogy IV. Rudolf osztrák herczegnek (f 1365-ben) magtalan feleségétől, IV. Károly császár leányától gyermeke nem született. Nem csekély veszedelmet jelentett ez eshetőség IV. Károly császárra, főleg ha arra is gondolt, hogy Erzsébet és férje egykoron talán még Lengyelországot is örökölheti. Mindenképpen arra törekedett tehát, hogy az osztrák III. Albert és a magyar Erzsébet közt létre jött eljegyzést meghiúsítsa. A mi sikerűit is neki.1 És miután ez neki reményén fölül sikerűit, immár azt forgatta elméjében a császár, hogy saját elsődszülött Venczel fiának szerzi meg feleségül ugyanezen herczeg kisasszonyt és a mi —• mint hitte — kezével jár, Magyarországot. E czélra kiszemelte László opuli herczeget, kit Magyarországba küldött, hogy tapogatódzzék : hajlandók-e a magyar fölségek, Nagy Lajos király és anyja (eiusdem regni — Hungáriáé — regina) Erzsébetet Venczel cseh királynak feleségül adni ? illetve igyekezzék e tervnek őket megnyerni. László herczeg, ki ez időben lengyelesen, valószínűleg őséről Lokietek Ulászlóról, még Ulászlónak nevezte magát, és csak attól fogva, hogy nálunk Magyarországon megtelepedett, hítta magát élte végéig magyarosan Lászlónak, ez időben érettkorú, mintegy negyven éves férfiú lehetett. Először járt-e ekkor Magyarországon ? nem tudjuk, de annyi kétségtelen, hogy igen megszívlelék a magyar királyi udvarnál, mely teljesen megbízott benne és meggyőzetve érvei által, a császár ajánlatát elfogadta. E jó hírt László herczeg személyesen vitte meg a császárnak Prágába, hol őt 1365 október 23-án találjuk. IV. Károly császár nagyon megörült e jó hírnek, minek jeléül a maga, valamint Venczel és Erzsébet gyermekei mint Sveidnicz és Jávor (Jauer) herczegségek örökösei nevében tízezer hatvanad garast ígért László és öcscse, III. Bolkó opuli herczegeknek, mely összeg nekik 1 Olv. a Századoh 1001. évfolyamában megjelent »István úr árvája« czímű értekezésemet.