Századok – 1909

Tárcza. - M. Tud. Akadémia ülései: - Károlyi Árpád emlékbeszéde Pauler Gyuláról. (Összes ülés 1909. máj. 24.) 521

TÁRCZA. 521 zett ékessége, a mint ezt későbben is látjuk Mária Terézia több parádés képein. A hajviselet is megfelel a késő XIV. Lajoskorabeli viseletnek : az egykori lelógó Fontanges-fürtök itt már feltűzvék s a szőke hajon a kora rokokó világ fehér púderje látszik. Persze főkötője sincs többé Korponaynénak, — a magyar főkötő a XVII. század vége felé kimegy a divatból s a nők vagy a »coiffure á la Fontanges« tornyos, emeletes csipkedíszét hordják, vagy ilyen koronka-íoims aranyos ékességet arany csokorral vagy reszketővel. E koronkából fekete fátyol lóg alá hátul, — valószínűleg bogláros kapocs, vagy francia »crême-coeur« erősíti a hajhoz. Nos, e fekete fátyol nem jelent szükségképen gyászt. Ismerjük Mme de Maintenonnak egy képét, melyen hermelines kék ruhához ilyen fekete fátyolt visel, de különben a mi Apor Péterünk is mondja, hogy akkorában divatos volt a fekete fátyol, fekete orczatakaró. A mi a szoknyát illeti, érdekesen jellemző, hogy az elnemzetietlenedés e korában nem látunk többé patyolatos és csipkés előkötőt a lőcsei fehér asszonyon. Van ugyan valami csipkés jószág a szoknya fardagályos vagyis vertugadin-es oldaldudorán, de erről a festmény romlottsága miatt nem lehet bizton konstatálni, hogy micsoda. Ellenben tisztán látszik, hogy a nyakában lógó fonálon fehér és fekete gyöngyök váltakoznak. Kora rokokó stílű asztalkáján egy legyezőt látunk s egy Watteau-szerű pasztorális háttér egészíti ki a képet. Megállapítható a kép festési kora a viselet alapján is, a mely a kép hátán olvasható írás adatait megerősíti. »A lőcsei fehér asszony« egyinéségéről, történeti szerepéről ezután Thaly Kálmán tartotta meg azon nagyérdekű előadást, a melyet gyorsírói feljegyzés alapján és sajnos, a nélkül, hogv betegsége miatt az illusztris előadó azt átnézhette volna, a füzet élén közlünk. TÖRTÉNELMI S ROKON TÁRSULATOK. —-AM. TUD. AKADÉMIA május 24-ikén tartott összes ülésén Károlyi Árpád tagtársunk, a most élő történetírói nemzedék egyik legkiválóbb és legrokonszenvesebb alakja, nagyhatású emlékbeszédet olvasott Pauler Gyula felett, ki Társulatunk egyik alapítója, első jegyzője, majd élete utolsó szakában öt éven át ügyvezető alelnöke volt. Az emlékbeszéd, melynek meghallgatására nagy közönség gyűlt egybe, nemcsak sikerülten rajzolta meg Pauler Gyula írói egyéniségét, hanem egyszersmind sorra vette és éles elmével méltatta nagy nyomot hagyott történelmi dolgozatait és örökbecsű munkáit. Nem életrajzi adatok jól-rosszul összehalmozott gyűjteménye volt ez az emlékbeszéd, a milyenekhez általában szokva vagyunk, hanem gyö-