Századok – 1909

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos: Bosnyák és szerb tanulmányok. Ism. Fraknói Vilmos - I. 505

513 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kevéssel Brankovics György szabadulása után, fenyegető hírek érkeztek a hadi készületek felől, a melyeket a szultán Szendrő és Nándorfehérvár megvívására irányuló czélzattal tett. Az érdekek azonossága arra bírta Brankovicsot és Szilágyit, hogy kibéküljenek és így az ellenállásnak közös erővel szervezését lehetővé tegyék. Egyezségre léptek egymással. Szilágyi ez alkalommal, bebizonyítandó, hogy feledni kívánja a múltat, azt a két uradalmat, a melyet imént kapott a deszpóttól, »az ország javát tartván szem előtt« (ob bonum pacis regni nostri), visszaadta neki.1 Es csakugyan abban a hadjáratban, mely Nándorfehérvár dicsőséges felszabadításával végződött,' Brankovics György buzgón támogatta Hunyadi János erőfeszítéseit. Erről tanúskodnak Carvajal bíbornokhoz írt levelei, melyek közül egyik most a Szerbiai Oklevéltárba,i\ lát először napvilágot.2 Azonban a veszély elmúltával a Hunyadiak irányában ellenséges érzülete ismét felülkerekedett. Vejével, Czilli Ulrik gróffal, szövetkezett megsemmisítésükre. De vájjon az a levél, a melyben ez utóbbi, ízléstelen tréfa hangján, ipjának jelentette volna, hogy legközelebb a két Hunyadi-testvér fejével fog neki kedveskedni, megiratott-e, kétséges. Az azonban bizonyos, hogy Czilli Ulrik megöletése után Brankovics György arra szánta el magát, hogy véglegesen szakít Magyarországgal. Követeket küldött a szultánhoz, meghódolását jelentve be, a mit szintén a Szerbiai Okleveltärb&n közlött egyik olaszországi levélből tudunk meg. A tárgyalások befejezését Brankovics György nem érte meg. Követei, a megkötött egyezség okirataival — halála után érkeztek Szendrőbe.3 III. Brankovics György utóda és végrendelete. Aeneas Sylvius idézett munkájában Brankovics György megsebesüléséről szóló elbeszélését azzal fejezi be, hogy a seb — bizonyára a sebesültnek agg kora miatt — tökéletesen be nem gyógyulván, siettette halálát. Ez azonban egy évvel a sebesülés után következett be, 1456 deczember 27-én. Ezt a dátumot korábbi munkáimban nem fogadtam el ; mert a szerb krónikák 1 Az imént idézett oklevélben. * Ez 1456 július 13-án Becsén íratott. Egy másik levelét, mely 1456 június 27-én van keltezve, kiadta régebben Makuscev, Monuments. II. 10. 1. 3 A milánói herczeg velenczei követének 1457 február 5-iki jelentése, mely tévesen (a velenczei időszámítás tekintetbe vétele nélkül) van 1456 február 5-ikére helyezve. Sz. O. 196. 1. SZÁZADOK. 1909. VI. FÜZET. 35