Századok – 1909
Értekezések - WERTNER MÓR: Az Árpádkori bánok. - I. közl. 378
AZ ÁRPÁDKORI BÁXOK. 395 annak kiemelését, hogy Pauler A magyar nemzet története czímű munkájának első kiadása második kötetének 646. oldalán ezen darabot valódinak vette. Az okiratban előforduló világi és egyházi országnagyok, bár némi ferdítéssel, 1225-ben minden kétséget kizárólag valódi okiratokban is kimutathatók. Az egyetlen Wonic nem szerepel máshol mint tengermelléki bán és Wenzel XI. 339., mely 1245-ben egy Voinch bán fiáról szól, nagy vigyázattal veendő, mert a benne még élő személyként szereplő Benedek győri püspök már 1244-ben meghalt és egynéhány világi országnagy itt 1245 ápr. 26-án szerepel, a kikről egyéb okiratok e napon mit sem tudnak. Azon körülmény azonban, hogy Wonic bánt csak ez az egyetlen okirat említi, még nem elegendő ok arra, hogy az egészet hamisítványnak tartsuk ; lehet, hogy számos okirat, mely őt említette, elveszett és lehet az is, hogy számos darab, mely jelenleg valamely levéltár rejtekében fölfedezetlenűl hever, róla még többet mond. De még Béla czíme, mely az egyidejűleg kiállított magyar oklevelekben használt czímétől eltér, sem gyanús, mert a Wenzel XI. 182. olvasható 1225-ben kelt és eredetijében még meglévő darabban ugyanezen czímet találjuk. Gyanús azonban e levél meglehetős dagályos és helylyel-közzel nagyon is kenetteljes hangja. így példáúl a »quod non habet per corrupte carnis naturam« határozottan betoldás. Határozottan gyanús továbbá az »et aliorum juxta eiusdem generationis lineam descendentium« is, mert a »linea« szó mint genealógiai kifejezés akkori időben nem igen divó ; másrészt pedig azért, mert az okirat, mely a három nemesített fivér oldalrokonait névszerint világosan megnevezi, minden esetre a távolabb nemzetségbeli rokonokat is így megnevezte volna, a helyett hogy őket minden névszerinti megjelölés nélkül egyszerűen és általánosságban említené, a mi az illetőkre nézve semmi gyakorlati haszonnal nem járt, miután nemzetségbeli rokonságukat szükség esetén ki kellett volna mutatniok, míg ez a határozottan megjelöltek számára nem volt szükséges. Véleményem tehát az, hogy e levél alapszerkezetére, vagyis a benne felsorolt személyek nemesítésére és záradékára nézve valódi ; az azonban több mint valószínű, hogy valamely átírás alkalmával — mert az illető helyeken az eredeti szöveg valószínűleg nehezen avagy alig olvasható volt — a két fentebbi toldalékot beszúrták. Végezetül még említendő, hogy 1256-ban bizonyos Voynk a Császma melletti Dedech-en birtokos 1 és hogy egy 1245 április » Wenzel XI. 421.
