Századok – 1909
Értekezések - TÁRCZY KÁROLY: A czéhrendszer Munkácson 16
A CZÉHRF.N'DSZER MUNKÁCSON. 27 között megvan, de már viszont mind a két czéhlevélben megtörténik erre nézve a kisérlet.1 »A melyik vargamester akar lenni, varga legyen, azaz csizmadia művet ne míveljen, a csizmadia is pedig az ő mesterségében megmaradjon, mert ha csizmadia sarut, 2 s a varga csizmadia mesterséghez illendő művet mívelne, mind a kettőtűi egyaránt elvétetik.« s S még ugyanabban a czéhlevélben külön pont szól a foldozó vargákról, a kiket tehát már külön kategóriába soroz. De legjobban jellemzi a viszonyt a csizmadia czéhlevél : »Mivel penig — úgymond — ez ideig mind a csizmadiák, s mind a vargák, egyaránt űzték mind a csizmadia s mind a varga művet, és így sem egy, sem más mesterséghez fundamentumos tudományuk nem lehetett, annak utána ennek okáért az, ki csizmadia akar lenni, legyen csizmadia, elhagyván a varga művet, és így annak mesterségében valami fogyatkozás találtatik, közönségesen megbüntettessék. «4 Egyszóval folytassa immár mindenki a maga mesterségét, még pedig külön czéhben. Nyilvánvaló tehát, hogy a czéheknek iparnemek szerint való alakúlása nem a XVIII. században történt meg, mint Lehoczky állítja, hanem jóval előbb, legalább is a XVII. század elején.5 Korántsem akarom azonban ezzel azt mondani, hogy ez az izo'álódás egyszersmind a jó viszony megromlását jelentette volna. Sőt ellenkezőleg. A czéhek, érezve a közös erőben levő jelentőséget, mindvégig a legbarátságosabb viszonyban és a legjobb egyetértésben voltak ; egymást támogatták. A jó viszonyt még a más városbeliekkel is fentartják. A mit a beregszászi czéhlevél kölcsönkérése mellett még mással is bizonyíthatok. Nevezetesen a beregszászi fazekasczéh azzal az átirattal keresi fel a munkácsit, hogy küldjenek egymás gyűléseibe kiküldötteket, hadd működhessenek a szent törvények tiszteletben tartása végett minél barátságosabban a társaság javára.6 Csak egy ízben tapasztaltam, hogy összekülönbözött volna két czéh, a varga t. i., meg a csizmadia. S a vargák keményen meg is írják, hogy a más mesterségébe ne avatkozzanak, hiszen úgyis tudják »miként szokták munkájukat csepűvel, lepüvel megbéllelni«. »Maradjanak azért maguknak, és mi is maradunk magunknak.« 1 Mert, hogy régen mindkettő egy iparág volt, azt tudjuk, s az Art. is világosan kitűnik. 3 Ez tehát még a timár mesterséghez tartozott. 3 Art, VIII. • Cs. 4. 5 Bereg m. monogr. II. 436. 1. « 1825. május 30.
