Századok – 1909

Történeti irodalom - Magyar írók élete és munkái. Irta: Szinnyei József. Ism. V. J. 251

252 történeti irodalom. 242 főnek, kik ismerték fel, hogy a történelmi tudománynak semmi köze hozzá, egészen addig, míg Szádeczky Lajos 1906-ban megjelent művében ki nem mutatta, hogy ki, mi okból és mikor koholta e furfangos hamisítványt, a melyre — szinte érthetetlen — még napjainkban megjelent jogtörténeti munkában is hivatkoznak. Nem ütközhetünk meg azon, IISj ily rendkívül gazdag és sokoldalú adatokból összeszerkesztett munkában itt-ott olyan adatra is bukkanunk, a melyet a kritika nem tud igazolni. Például Sárközy István-TÓ\ azt olvassuk, hogy Pálóczi Horváth Ádámmal barátságban élt s Berzsenyivel »szintén jó viszonyban volt«. Sárközy valóban egy ideig jó barátságban élt Horváth Ádámmal, de azután elhidegült tőle nem éppen példás magánélete miatt ; Berzsenyivel pedig, a ki valóságos remete-életet élt, nagyon kevésszer érintkezett ; »jó viszonyról« tehát szó sem lehet. Ellenben gróf Széchenyi Ferencznek — a miről Szinnyei nem szól — szabadelvű felfogásával ellensége volt s a vármegyében az administrator ellen némi közvéleményt alkotott. — Sombori József életrajza annyiban hiányos, hogy a Döbrenteivel való barátságáról semmi említés sincs, noha egyike volt az Erdélyi Múzeum főpártolóinak s az a támadása, a melyet Szinnyei is idéz, a nyelvújítás történelmében nevezetes hatású. Hasonlóképpen meg kellett volna említeni Somogyi Gedeon életrajzában, hogy a Mondolat eredeti példánya, melyet ő »sok bővítményekkel« kiadott, kinek a műve. Gondoljuk, hogy Szentgyörgyi József életrajzában megtaláljuk ezt ; de itt sem ártott volna a teljesség kedvéért ezt az adatot följegyezni. — Spissich János zalavármegyei alispán életrajza szintén hiányos ; a bécsi kormánynak ellene irányuló rosszakaratáról s üldözéséről t. i. semmi adatot sem találunk benne. Érdekes p. o. hogy a Deák Ántal (Ferencz bátyja) cselédje két hétig titokban táplálta, mikor Spissich az erdőben bujdosott. Természetesen ilynemű észrevételeinket még tovább is folytathatnók, ha a kákán is csomót akarnánk keresni. De ezekkel csak azt akartuk megmutatni, hogy ha egy és más apró tévedéstől vagy hiánytól nem lehet is ment e fontos vállalat : egészben véve megfelel annak a nagy várakozásnak, a melyet megindúlásakor hozzá fűztünk. S tudományos életünk érdekében őszintén óhajtjuk, hogy a fáradhatatlan szerző művének hátralevő részét mennél előbb befejezhesse. V. J.