Századok – 1909
Értekezések - IVÁNYI BÉLA: Vázlatok Eperjes szab. kir. város középkori jogéletéből. - I. közl. 218
VÁZLATOK EPERJES SZAB. KIR. VÁROS KÖZÉPKORI JOGÉLETÉBŐL. 3 225 A város levéltárában középkori jogkönyvet vagy statútumot hiába keresünk, legfeljebb csak itt-ott találunk statutárius feljegyzéseket. A XV. században a város egy jogi compendiumot, egy »Summa legum«-ot használt, azt, a mely úgy a külföldön, mint pedig akárhány magyarországi városban (Pozsonyban, Budán, Bártfán) használatban volt.1 Ezenkivűl használta még a város a tárnokjogi czikkeket, melyek XVII—XVIII. századi másolatban a Summával egybekötve maradtak ránk. így tehát Buda város jogának teljes receptiójára nézve nem áll adat rendelkezésünkre. I. Magánjog. Peres eljárás. Eperjes város bíróságának hatásköre kiterjedt a város egész területére, sőt — úgy látszik — még bizonyos távolságra a város falain kivűl is. így pl. a XIV. század végén egy ízben egy nyilván való gonosztevőt, Delnemelléki Csonkor Jakabot »prope dictam civitatem« (t. i. Eperjes), tehát a városon kivűl tartóztatnak le.2 A bíróság illetékessége a város összes világi lakosságára egyenlőképen kiterjedt, egyházi személyekre csak azon esetben, ha azok a bíróság illetékességét magukra nézve önként elismerték.3 Idegen felett, a ki »non esset de medio ipsorum«, szintén csak akkor ítél a bíróság, ha az illető önként elismeri az illetékességet.4 A várcs bíróságának az eperjesi polgárok feletti illetékességét a középkor folyamán sokszor nem vették figyelembe, ezért királyaink ezen szabályt többször kénytelenek voltak hangoztatni, így Zsigmond király 1404 február 3-án Kassán kelt oklevelében főleg a sárosi várnagynak (de más minden rangú embernek is), a ki az eperjesiek felett ítélkezett, a tanácsot pedig az ítéletek hozatalában akadályozta, meghagyja, hogy az eperjesi tanácsot, mint bíróságot »in iudicio decisione quorumlibet causarum in ipsorum medio more solito et legittimo determinandarum« ne akadályozza, hanem engedje meg, »more ab antiquo solito, quaslibet causas tarn incolarum, quam extraneorum eivium, mereatorum et quorumlibet aliorum hominum, iuxta consvetudinem civitatum regni nostri decidere et adiudicare«.6 De még az 1405. 1 L. erre nézve dr. Schiller Bódog : A Hármaskönyv egy állítólagos fóforrásáról. Magyar Jogászegyl. értek. 1908., 104—106. 1., 106. I. 2. jegyz. 2 Eperjes város ltára 57. sz. 3 De már egyházi és világi közt folyó ügyben a szentszék illetékes. Jk. 102—3. 1. 4 Jk. 17, 25, 28, 44, 82—83, 102, 105—6. 11. 6 Eperjes város ltára 95. szám.
