Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

14 DK. MADZSAR IMRE. az individuális tényezők teljes kinullázásáról, csak második sorba helyezésükről, arról, hogy a kiváló egyének a történelemben mindig a collectiv erőket szolgálják, hogy tehát a történelmi fejlődés igazi kulcsát és magyarázatát a sociál-psychologiai erők egységének (bátran mondhatjuk a »közlélek«-nek) autonom fejlődésében kell keresnünk. Még ez a nézet is hibás. Világos, hogy csakis egyoldalúan kiválasztott példákkal volna igazolható, a melyekkel ugyanannyi ellentétes, az individuális erők súlyát igazoló példát lehetne szembeállítani. Midőn tehát ez a tétel az egyéni és társadalmi erők viszonyát és egymásba-fonódását általános, typikus képbe akarja foglalni, nem egyéb, mint szűkkörű inductió, mint »elsietett általánosítás«, melynek az a hibája, hogy »belőle a valóságnak jelentékeny része kiesik«. 1 Minden hibás általánosításnak természetes kiigazítását maga a concret valóság szolgáltatja. Innen van azután, hogy midőn az említett felfogás hívei az elméletről a történetírói gyakorlatra térnek át, a historikus többnyire győz a theoretikus felett s a gyakorlattal szemben a mondott tétel majdnem teljesen akadémikus értékűvé válik. Az elméletnek ez a félretétele lehet többé vagy kevésbbé tudatos (bizonyára inkább az utóbbi), annyi bizonyos, hogy a történetírói gyakorlatra az egész elmélet ép oly kevéssé veszedelmes, mint a szélső individualismus, a melyről egy más kapcsolatban már volt alkalmam hivatkozni arra az esetre, hogy elítéli a tárgyalt két szélsőséget- a történelmi tényezők értékelésében. (Deutsehe Zeitschrift für Geschichtswisensehaft, 1896/7, 103. 1.). Barthról pedig maga Szentpétery is elismeri, hogy a Bourdeau-féle túlzó állás pontot elítéli. (L. Philosophie der Geschichte, 219. 1.) Hogy Bourdeau mellé »a modern sociologusok legnagyobb részét oda lehet állítani« (Szentpétery, 197. 1.), azt a leghatározottabban kétségbe kell vonnom. Sociologia és collectivista felfogás között semmiféle logikai kapcsolat nincs, legfeljebb történeti és esetleges (erről később, tanulmányom második részében) ; ezért Szentpétery dolgozatának harmadik része, mely a »collectivismus« és sociologia viszonyáról szól, téves ; Simmel, kinek nézeteit itt a 210. és köv. lapokon reprodukálja, a történelmi materialismusnak nem a sociologiával, hanem a socialista világnézettel való összefüggéséről beszél. A kettő pedig nem egy. és ugyanaz, mint Herbert Spencer példája mutatja. 1 Ed. Spranger, Die Grundlagen der Geschichtswissenschaft. Berlin 1905. 42. 1.